Szorongó szenvedő céltalan bolondok maradhatatlan korokban,

Tükörbe merengő borongós reggelek sűrű egyforma sorokban,

Borosta ellen hiba és kímélet nélkül tapad a torokra

Egy formatervezett ártalmatlan és mégis mogorva borotva.

Olyan utcán jutsz át, ahol emberek, mint heringek keringenek,

Ha van is itt barátod, akkor sem találod úgy, hogy ő ne keresne meg.

Fáradtan kutatsz páratlan társak után, akik jártasak az ártatlanság gyártásában,

Csak álmukban fordulva mordulnak sorsukra, ha hibára lelnek a számításban.   

Eközben sok gyenge jellem kampányol egy szellem ellen,

Mert telhetetlenül terjeszkedik mérhetetlen méretekben.

Várják, hogy a történelem elmarasztalja azt,

Aki a tapasztalt paraszttal bajszot összeakaszt,

És ennek eredményeképpen ő a termelés helyett a helyéről felkel,

Fegyvert ragad majd, ha jön a tavasz,

És pont úgy, mint egy időzített bomba

A hazug szót mérgében belefojtja abba, aki odáig belefolyt a hatalomba!