Az átlagember álarcát a tömeg hozza házhoz,
Ezt kell hordanod a küszöbön túl, hogy hozzászokj a világhoz.
Az egységnyi helyre betagozódás kötelező feladatot jelent,
Legfőképpen ez a módszer garantál jövőt és jelent.
Elvárják, hogy józan légy, de emellett tompa,
Hogy ugyanazokat a mozdulatsorokat végezd el naponta.
Ez egy hétköznapi harcmodor, amire az élet megtanít téged,
Ahogy a talpon maradás kényszere ivartalanítja az őszinteséget.
És hogyha véletlenül megtalálod a tisztán látó szemüveget,
Csakis olyankor teheted fel, ha függöny mögül nézed a jelenetet.
Mert a saját önálló vélemény már átlóg a hibahatáron,
Feltéve, ha kihallatszik a fejedből, és nem akad fent a gáton.
Az énazonos létformát jobb, ha megzabolázza a gátlás,
Ha valaki letér az egyirányú útról, úgy veszik, hogy az segélykiáltás.
„Tartsatok vissza attól, hogy önmagam megtaláljam,
Ha az, amit keresek, máshol van, mint a kapott térképen láttam.
És a józanság hangján szólva, majd minden vitát lezárok
Kifacsarok magamból minden földtől elrugaszkodottságot!”