Kövi oszt észt!

Apa Világító Pavilonja

Táneurópai Piknik

2018. július 24. - koverandras

majalis_szemettel_400.jpg

 

Szuper lenne élni itt, de a flaszter nálunk kriptonit.

Minek menjek külföldre, ha honvágyam van itthon is?

Nem az elköszönés fájdalmas, csak az integetés kimerítő,

Lépegetünk, mégsem haladunk, ha nem visz a mozgólépcső.

Lóháton jöttünk az Uráltól idáig, innen tovább meg Wizzairrel,

Már létráról sem éri el az üvegplafont a keményen dolgozó kisember.

 

Ők nem jobbágyok amúgy, hanem közmunkagépek,

Akik boldogan halnak, amíg meg nem élnek

A perem alatt, ahonnan már nem tudnak lekopni,

Nem hallgatnak Dopemant, és nem is mennek lopni.

Csak lerogynak este a kanapéra és bekapcsolják a tévét,

Fészkelődnek és zúgolódnak a permanens világvégén,

Tömegesedik a neurózis, használ a dzsihád-mantra,

Könnyű Katát táncba vinni, ha be van dzsináztatva.

Itt intézményes az ijesztgetés, "Tudjuk ki" jól tudjuk mit akar,

A Tévé Maci ablakában is Soros leskelődik, ez egy kísértetjárási hivatal.

Ez itt a "pulizmus", egy tipikus magyar ideológia:

Akinek nem túl jók a kilátásai, annak muszáj mindenkit megugatnia,

Mert mindenki zavar, veszélyt jelent, származzon akárhonnét,

Minálunk jut egy főre a legtöbb alsó szomszéd.

Illiberális? Az egy magyar mítosz, mint a csodaszarvas, meg a lehozós joint.

Bátran jelents fel akárkit, aki idegesít, vagy rád kritikát mond!

Itt csak a szexuális zaklatás magánügy, az nem #metoo-ba készült,

Úriemberhez nem méltó dolog, ha ilyesmiről beszélünk,   

Hogy ki a fedett alfahím, ki a lepedőautokrata,

Ez itt a szürke eminenciások ötven árnyalata.

 

Ez egy büszke európai ország, de legalábbis önérzetes,

Nem maradt már szabadsága, ezért inkább táppénzre megy.

Az uniós forrás a gyógyszer: megköszönni, azt nem kell,

Túlárazó szeretettel föltámadott a tender.

Ilyen a közbeszerzési karma: ha elszórjuk, majd visszajön,

Ez a borítékolható siker, itt az oligarcha egy munkakör,

Szolgálati klubcsapat is jár, nem csak a céges kocsi,

A taoista filozófia nálunk a: nagy pénz, kis foci.

Nem nagyon számít a lóerő, itt az halad, aki hűséges,

A ranglétrát is pórázból fonják, ez a "nem valami nagy számok törvénye".

Gerinctelenekből lesz a felsőbbrendű faj? Evolúció, jó éjszakát!

A kígyó nemcsak a farkába harapott, hanem mindenestül felzabálta magát.

Evés közben jön meg a farkasétvágy, a habzsolási kényszer,

Mindennek van határa, gyerekek, de azon túl vagyunk már régen!

 

Ez is Magyarország, itt születtem, itt élek, és érdemes beszélni róla,

Hogy lelkesedni érte hazaszeretet vajon, vagy Stockholm-szindróma.

De ugye nem kell a helyzetnek elfajulni a „pártos honfi vérig”,

Csak mert a hazámmal a kapcsolatom: „it’s complicated”?

Azaz, hogy persze, nagyon szeretem, csak nem vagyok belé szerelmes,

De attól, hogy a hibáit közelről látom, még távolról sem vetem meg.

A nemzeti identitásomat, mint az öregapám zakóját, nem választottam, hanem örököltem,

De ha nem is hordom mindenhová, nem kéne még elvitatni tőlem.

Hiszen nem azért vagyunk mi egy nemzet, mert minden faszságra bólogatunk,

Hogy egy vakon elfogadott népi ÁSZF-ben kimerüljön a nemzeti öntudatunk.

Éppen attól vagyunk magyarok, hogy megoszt minket szinte bármi,

Az igazságot elhallgattatni nem lehet, ugye, csak túlkiabálni.

top-cartoon-yogi-bear_1587691.jpgKomment: Ez a szöveg a populizmusról szól, a 2018-as Magyarországról, de persze arról a folyamatról is, ami idáig vezetett, illetve azokról a körülményekről, amelyek a helyzet alakulásának kedveznek. Tavaly szeptember óta írom, szerintem ez eddig a leghosszabb idő alatt megírt versem. Mint az szépen lassan kiderült számomra, ez a "Kifacsart" ciklus harmadik darabja, legalábbis tökéletesen beleilleszkedik a Kifacsart - Turán Turán által kijelölt, lassan hét éve tartó sorozatba, tartalmilag és formailag egyaránt.

Nem különösebben szeretném túlmagyarázni a szöveget, inkább néhány linket csatolok, illetve könyveket ajánlok, amelyek engem inspiráltak, vagy elgondolkodtattak. Tölgyessy Péter véleményét és helyzetértékelését nagyon sokra tartom, itt van egy kétrészes interjú vele, amely röviddel a választások előtt készült. Szintén izgalmas elemzése az uralkodó rendszernek Kovách Imre kutatása, amelyről itt egy interjú. Az elmúlt hónapokban két könyv volt rám nagy hatással, leginkább azért, mert igazán időszerű gondolatokat fogalmaznak meg. Az egyik Jan-Werner Müller: Mi a populizmus? című műve, a másik pedig Krekó Péter: Tömegparanoia című könyve. Utóbbit zsinórban kétszer is elolvastam, annyira tetszett.

A fenti szöveg címe némileg utalást tesz egy, a rendszerváltást közvetlenül megelőző szimbolikus eseményre, amely teljesen másként alakult, mint azt a szervezők előre elképzelték. Úgy 9-10 éve, egy projekt kapcsán a csajommal elmentünk meglátogatni a nyugalmazott határőrtisztet, aki a Páneurópai Piknik idején az illetékes parancsnok volt. Érdekes dolgokat mesélt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://apavilagit.blog.hu/api/trackback/id/tr5414131685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.