Emberek! Figyelmet kérek, meg valamit inni majd amitől a lélek
Fellobban és dobban a szív, elszántan küzd, hogyha harcokat vív!
Tegye fel a kezét akinek elege van abból, hogy biztos a halál és bizonytalan
Az élet, de legalább keveset ér, ezért se kár, hogyha folyik a vér!
Kocsmai lázadók, asztalra kiborult önelégület!
A könnyedén elvesztegetett éveket egy új nemzedék találja meg!
Gyerünk talpra! Felkelés nincs úgy, ha ülve vagy alva várunk arra,
Hogy a tömeg támad, nekirohan a zsarnokságnak.
Hiteles-e valaki, ha tele a zsebe, amikor nem áll össze a története egésszé?
De én majd felképelem, hátha felment a történelem!
Kocsmai lázadók, asztalra kiborult önelégület!
A könnyedén elvesztegetett éveket egy új nemzedék találja meg!
Ha betelik a pohár megemelem azt, hátha kiürül a harag és nem marad más csak
Csikkhegyek és hamuhalom, alkoholba fúlt forradalom!
Igyekezzünk! Rövid az idő, de pár italra még elegendő.
Azután lesz a sorakozó, siránkozóknak gyülekező!
Kocsmai lázadók, asztalra kiborult önelégület!
A könnyedén elvesztegetett éveket egy új nemzedék találja meg!
Komment: Ez egy dalszöveg eredetileg. A még el nem döntött nevű zenekarunk, amelynek tagsága egybevág a Clash City Rebels-szel (de attól elkülönítendő), már ki is dolgozta a zenei alapot hozzá, tehát a dal készen van. Alapvetően arról szól, hogy az ember az aktív éveinek szabadidejét sokszor szórakozóhelyeken tölti, és azt az energiát, amivel teremthetne, alkothatna, vagy változtathatna a környezetén, azt elpazarolja eközben. Az egyetem erre príma példa, mert azt az illúziót szolgáltatja, hogy a jövőnket építjük azzal, hogy haladunk előre az évfolyamokon, eközben pedig a rengeteg szabadidő ivással és alvással telik, holott mennyi mindent megvalósíthatna ilyenkor az ember, de nem érzi szükségét, mert úgy érzi minden tőle telhetőt megtesz.
