Csak, mert november 21-én a Sopianae Slam a Sopianae étteremben csinált felhajtást. A fenti videó ezt foglalja össze viszonylagos hitelességgel. Nyilván egy ilyen felvétel nem képes teljes egészében visszaadni, hogy mi történt aznap este, de legalább van, és látható belőle, hogy a slam poetry jön fölfelé.

Erre nem számítottam aznap, a hely megtelt emberekkel, ami először meglepett az októberi est után, ahova alig jött valaki, az is hamar lelépett. A "Szopcsi" nem a legalkalmasabb előadások szervezésére, de mégis tökéletesen működött a dolog. A hangulatra senki nem panaszkodhatott, a jelenlévőket ezúton is megdicsérem, hogy ilyen szépen végignéztek mindenkit, feszülten figyeltek, elismeréssel reagáltak. Ez az este elég hitelesen kifejezte, hogy miről szól (szerintem legalábbis) a slam poetry. Ha már itt tartunk, szerintem a slam poetry a költészetben a rock'n'roll! A hétköznapi szürkeségből való kizökkentés a szavak erejével, amely mögött kötelező állnia gondolati tartalomnak, érzelmeknek, mindez ritmikus szövegbe ágyazva. Aztán szépen ki kell állni mások elé, az arcukba mondani a verset, és 100%-ig vállalni az elmondottakat, amit ők respektálni fognak, ha hitelesenek érzik. K.b. ez is történt a szóban forgó estén, ahol nem csak közönség volt, hanem közösség is egyben. A Pécs az Pécs során igazi rocksztárnak éreztem magam, mert a sorvégeket kórusban ordították utánam, olyan volt ez, mint a közönségénekeltetés, ami koncerteken viszont nem szokott sikerülni általában. Persze mások szövegeinél is tapasztalható volt hasonló, hiszen egymás verseit hallottuk már néhányszor, mégsem unjuk. Eljöttek, sőt szerepeltek is meglepően ügyes rapper srácok, és bár nem nevezném slam poetry-nek amit csináltak, az jó volt még attól, mert a ritmust tökéletesen jól érezték. Ez alkalommal a zenei alapot is mi magunk szolgáltattuk, és a célnak teljesen megfelelt, persze sokat dobott rajta Döme jelenléte, aki tigris beatboxos, és nagyon szép tőle, hogy eljött hozzánk adott feltételek mellett! Legyen ilyen máskor is!