Képzeld el, hogy egy rogyásig pakolt piros kisbusz stabil 120-szal oson az M6-oson, ahol a madár se jár. Ránézésére szimpla jármű, de valójában egy konzervdoboz. Nettó tömege 4 tonna, összetevőkkel tömve kerekre:

Emberek, hangszerek, technika, poggyász, többezer öregnyi ócska poén, Sopranos-  és Vili-monológok, büntető, tiltó, viccnek is rossz zenék, ital, vita, elméleti pornó, néhány kiló szemét, meg a remény, hogy majd minden klappol, és lesz kaja, pia, meg pénz!

A sofőr mindig igazi hős, főleg aki a buli után vezet, ő nem iszik, nem drogozik, ő mondja meg mi szól a buszban és szuper-biztos a keze. Abban van a kormány, és a túlélés függ tőle, hát béke és tisztelet az összes józan sofőrnek!

Beiktatott kajáló megállók, minden egyes irányba: Pécsről Pestre Dunaföldvár, vagy a paksi Halászcsárda, Veszprém felé az iregszemcsei útszéli, Szegedre Tataháza, buli után meg az éjjelnappali hamburgeres. Külföldre menet a Mosoni Pihenő, amit úgy hívunk, hogy „Pisajegyes”. Visszafelé a bábolnai Meki, budaörsi Tesco, vagy az autópálya pihenőnél a piknik doboz, „Németben” döner, Vajdaságban csevap, a buszban a szendvicsek, amiket otthonról hozok.

Koncert minden időben: délelőtt, délután, reggel, este, éjjel. Mindenhol, és mindenhogy: klubban, sátorban, szabadterén. Parkolók, garázsok, konténerek, öltözők, lakókocsik, irodák, meg a színpad háta. Kapura, fixre, számlával, anélkül, és akkor nincsen áfa. Alapokról kocsmákban, nagy hang-cuccon a jobb helyeken, ahol vagy van, vagy nincs ember, aki érti a technikát, úgyhogy ha lehet, akkor emberből is saját legyen. 

Gordiuszi csomó kábelrengeteg, beállás, kiállás, magamból kontrollba, kössz szépen, jó lesz, szevasztok, aztán „Tessék kúrjad!” kezdéstől ráadásig! Lendület, hangerő, hő, fény, füst, verejték, pergő dobok, füldugulás, rekedt torok, hevült csövek, tranzisztorok, hamis hangok igaz szívből, húrszakadás, cigiszünet, valaki légyszi adjon egy sört, ti meg addig énekeltessetek!

Szevasztok, ezek voltunk mi! El, le és bepakolás, légvétel, protokoll, matek és adminisztráció. Pulttámasztás, ismerkedés, szociális élet, szimpátia felesek, közös fotók. Aztán egyszer elfogynak a beszédtémák, a bulik véget érnek, hazamennek a legények. Útjukat keresztezik szarvasok, rendőrök, rókák és néhány ténfergő részeg, de a végén odaérnek, ha van elég figyelemfenntartó kék víz, kávé, kóla, energiaital, és önfegyelem. Félálomban az ülésen forgolódva az utas is alig-alig pihen.

Érkezés a bázisra, ébredés, pakolás, körülnézni, hogy volt-e hiány, aztán minden a helyére áll, lámpát leolt, ajtót bezár, és bent a poros sötétségben próbatermi pók szövi át a falon terpesztő poszter-pinát.           

Hazatérés hajnali fénynél, fürdőszobakőre hajított csatakos színpadi ruhák, hallójáratokba lárma tömte vatta, szemhéjjakra nehezülő normalitás, lassacskán hétköznapira alszom magam, még álmom őrzi a szekrényajtón rock’n’roll apó, akinek a szakálla számtalan kártya, lánc, tartózsinór, és kilincs-orrán minden koncert után egy újabb jó sztori lóg.  

Komment: Jó ideje tartozom magamnak és zenésztársaimnak ezzel a szöveggel. Megpróbáltam egy verssé gyúrni azt az emlékhalmot - minden szokásával és ismétlődésével együtt - amit a zenekarozás jelent számomra. Ennek a jelenségnek is inkább a koncertezős oldalát emeltem ki, turnénak csak a címben hívom, ugyanis Magyarországon a méretek, és a szórakozási szokások miatt sem valósulhat meg az a turnézás, amit a filmeken látunk. Persze a Clash City Rebels-szel járunk rendszeresen külföldre is, de azok az utazások is max egyhetesek 4-5 bulival, úgyhogy azokat inkább túrázásnak nevezzük.

Megpróbáltam visszaadni a hangulatot, ami a koncertezést jellemzi nálunk úgy általában, és persze tartalmaz a szöveg néhány olyan elemet is, amit a zenésztársaim értenek meg 100%-ig, ha valakinek nem tiszta valami, és ez zavarja a szöveg megértésében, akkor kérdezzen nyugodtan, mindent elmondok!