A következő szórványosan előforduló, súlyosan offenzív tartalomért

Előre elnézést kérek mindenkitől, főleg saját magamtól,

Pedig már épp kezdtünk jóban lenni.

Sohasem izgultam még ennyire azon, hogy röhejessé válok-e…eléggé.

Ez a mazochisták wellnessklubja, itt viccekkel falcolj, hogyha belépnél!

De én a humorommal csak úgy vagdosok, ahogy egy recés műanyagkéssel,

Lesz is itt mindjárt olyan hangulat, mint egy menopauza szakrendelésen!

Nagyon korán elkezdtem beszélni, és azóta sem hagytam abba,

Nekem azt is nehéz megállnom, hogy ne vágjak a saját szavamba.

Régen kétségek gyötörtek a képességeimet illetően,

De ma már ebben sem vagyok biztos,

A pszichológusom szerint jó szembenézni a gyenge pontjaimmal,

Hát ezért vagyok itt most.

Serdülőkoromban a pattanásaimra szakállat építettem legóból,

Mert csupasz voltam és jellegtelen, mint Chewbacca a chemótól.

A korombéli lányok rám sem néztek,

Pedig én voltam a fókatestű a mókamester,

Az idősebb nők előbb észrevettek,

A portás néni is azt mondta, hogy jó a seggem.

Volt sok plátói szerelmem, de csak dalokban öltött testet az érzés,

A beteljesülést kizárta az énekhangom, meg a távoltartási végzés,

Pedig én romantikus alkat vagyok,

Nem ám holmi görény, aki melleket stíröl, és seggeket fogdos,

Nekem szopatás közben is első sorban a tekintet a fontos.

De hogy nagy muffaló volnék, az nem állítható rólam,

Annyi pinát nyaltam csak, ahány Rambó epizód van.

Pedig most hogy nincs már aputestem, egyszeriben sláger lett,

Úgy nézek ki, mint a kis herceg, aki növekedési hormont szed,

És közben rengeteget kardiózom, mert jól csak szívével lát az ember,

Mégis állandóan kövérnek érzem magam, így rábasztam a nevemmel.

A társadalomnak mindig hasznos tagja akartam lenni, ezért mentem jogásznak,

És lettem megélhetési Captain Planet, akit egy irodába bezártak.

Voltam szociális munkás is, aki órabérben járja a gettókat,

A veszélyességi pótlék húzta fel százharmincra a nettómat.

De valamiért már régóta leginkább írni vágytam,

És képzeljétek, a múltkor valakit frankón inspiráltam,

A közönségből elkaptam egy kósza mondatot:

„Bazmeg, ilyen szart írni még én is simán tudok”.

Rájöttem, hogy nincs bennem az égvilágon semmi érdekes:

Nem vagyok se határon túli, se tetovált, se meleg,

Nem vagyok junkie sem, de még lehetek,

Nem vagyok ex-junkie, de még lehetek,

Nem vagyok tehetséges, de még lehetek ex-junkie,…vagy

A Simon Márton Irodalmi Múzeum Slam-szobájának padlóján porcica,

Akit csak azért hívnak fellépésekre, mert a TG-nek nincsen jogsija.

Egy vidéki kis nímand vagyok, aki jöhet Pestre FEL,

Mert futottak még bohóc ugye minden estre kell,

Egy triplanulla, figyelemkoldus, hámozott lufi,

Senkiherceg, gumibrúszlí, borotvált puli,

Egy pléhvagány, selyemrambó, sohafigura,

Egy csíra, droid, gekkó, nyomi, veréb, papírkutya,

És a jelentéktelenség összes rokon értelmű szava,

Mert a legcsóróbb tunningzéró én lehettem itt ma,

Saiid faszán bazmeg, én voltam a fityma!

Komment: A Whitman Fiúk (Simon Márton, Závada Péter) szervezésében került megrendezésre az Örkény Színházban egy pompás slamszerű esemény, amelyen a meghívottaknak saját maguk kigúnyolását adták feladatba. A 2015. május 15-én rendezett est címe "Magamat kigúnyolom, ha kell, ha nem" volt, a fellépők pedig ilyen nevek, hogy: Babiczky Tibor, Dékány Dávid, Karafiáth Orsolya, Laboda Robi, TG és én! Lackfi nem jött el, mert gyereke született. Simon Marci volt az est házigazdája, aki felkonf gyanánt mindenkiről nagyon kedves savazó bemutatást vezetett elő. Rólam ezt: "punk, akinek munkásságára a The Clash, Juhász Gyula és a 80-as évek osztrák popzenéje gyakorolták a döntő hatást (Life is Life - Pécs az Pécs). Ha lenne a tesztoszteronnak karja, az ő neve lenne rátetoválva. A legtöbb rocksztárral együtt hányó jogász cím büszke tulajdonosa, a női-kvóta mellett szintén naggyon fontoss vidéki kvóta állócsillaga, a dunántúli Henry Rollins: Kövér András."