Ha azt mondom tököskolbász, milyen képzetet társítasz hozzá, hm? ... Ugye? Pedig ez valójában egy ételrecept, meg egy történet a kertemből.

Segítek elképzelni: van a kertem... olyan háromszázvalahány négyzetméter. Bal szélen egy sor szőlő, jobb szélen egy sor málna, középen a betonút, hátul a téglafal. Volt egy gödör a régi körtefa helyén, oda borítottam be tavaly márciusban egy talicska trágyát, amit a Dédipapa lapátolt össze a tyúkólból. Kemény csávó az öreg, kilencvenkét évesen bringázik, a kormány egyik oldalán az éthordó, a másikon egy rotációs kapálógép, így állít be hozzánk időnként. Aznap meg kellett volna "ganyéznom" a veteményeskertet, de eleredt az eső, úgyhogy beborítottam a gödörbe az uszkve harminc kiló tyúkszart, és gyorsan elfedtem földdel, nehogy elárassza a bűz a szomszédságot is. Gondoltam majd jó időben kiásom és elterítem.

Erre már nem volt lehetőség, mert a Dédipapa, mint a villám, tökmagot vetett el rajta. Hamar kibújt az első palánta a trágyatárna felett, indákat eresztett és elkezdett területet foglalni. Amikor már beterítette a kert kétharmadát, megjelent rajta az első szép nagy sütőtök, el is neveztük Viktornak. Nemsokára tökök ütötték fel a fejüket mindenütt, a sok gané hátán megeredt a centrális erőtér. A betonúttól balra volt a Fidesz, jobbra a KDNP. 

Mindegyik tök személyiséget kapott a jellemzői után. A második legnagyobb lett a Lázár Jani, a legsárosabb a Pintér Sándor, a cifraszárú piperkőc a Szíjjártó, az egyik rátekeredett a villanyórára és birkózni kezdett vele, az lett a Németh Szilárd, és volt egy a KDNP-ben, ami a betonra termett és jól kiráncosodott: Harrach Péter.

Ezeket ősszel mind leszedtük és megettük, vagy elajándékoztuk. Egyet hagytunk csak kint, a Rétvári Bencét, mert egyrészt az cserkész, úgyhogy bírja a szar időt is a szabad ég alatt, másrészt meg annyira csökött volt, hogy annak már úgyis mindegy.

Mutatóba akadt egy kis ellenzék: paradicsom a Szanyit Tibi, paprika nyilvánvalóan a Gyurcsány, a sóska meg az LMP, amiből egyszerre maximum egy főzelék jön ki, viszont ha kitépkeded is, hamar visszanő. Ha kendert ültetek, Juhász Péterem is lett volna, de az elmaradt. Jobbik nem nagyon volt, mert általában gazoltam.  

A tököskolbászt a Rogán Tóniból csináltuk meg  Ez szépen felkúszott a szőlőtőkén és ott terpeszkedett másfél méterrel a többiek fölött, csodálkoztam is, hogy bírja fent, mert ekkora teher másokat már rég visszarántott volna a földre. Hagyma barátommal ­­- aki kivételesen nem zöldség, hanem egy csávó, ő is Viktor mellesleg ­- találtuk ki a receptet.

Nagyon egyszerű: a tököt ledarálod, elkevered disznóhússal, azt kell megfűszerezni és bélbe tölteni, ennyi. Elhatároztuk, hogy megcsináljuk, de rendesen, végigvisszük a metaforákat, ahogy azt kell. Szükség volt ehhez disznóhúsra, szigorúan a Csányitól. Ezt elég könnyű beszerezni itt, mert fél Baranya amúgy is már az övé. A bolti darált hús hétszentség, hogy az ő üzeméből van, ha meg házi disznót szerzel, azon a házon is jó eséllyel a Csányié a jelzálog. Háromféle arányban kevertük: kétharmad Fidesz, egyharmad Csányi, fordítva és fele-fele. Kellett még a csodafegyver, a törkölypálinkában évekig ázott, csúcsosfejű „Habonyéró”. A pirospaprika kimaradt, ő a Simicska kellett, hogy legyen, mert azt hinné az ember, hogy a kolbász nélküle science fiction, de hát valaha ezt hittük a videóhívásra is.

Összeálltunk, teremtettünk infrastruktúrát: volt vájlingunk, darálónk, kolbásztöltőnk is, úgy kígyózott a tepsiben az összefogás gyümölcse, mint a Békemenet. Bevágtuk a sütőbe 200 fokon egy órára, és nemhogy megsült, hanem egyenesen megkötött.

Kivettük, tányérra tettük, lett nagy történelmi győzelem, kolbászforradalom! Küldtünk is mintát a Miniszterelnökségnek, hogy ebből csináljanak kerítést!