Apa: Na, fiam mesélj, milyen érzés repülőn ülni?

Fiú: Nem rossz, tetszik. Felszállásnál kicsit rázott. Hova megyünk Apa?

Apa: Bevetésre.

Fiú: Micsoda? Milyen bevetésre?

Apa: Kamikáze akció!

Fiú: De Apa, azok a gépek lezuhannak.

Apa: Dehogy zuhannak le, kitűntetik őket!

Fiú: Igen a temetésükön, és pénzelik az árváikat, de ha ezen a gépen maradunk, neked nem lesz árvád.

Apa: Itt valami félreértés forog fenn, várj csak, megkérdem a pilótát.

Két perc múlva Apa visszatér a pilótafülkéből.

Apa: Fiam, lásd hogy apád mennyire felnőttként kezel téged, valóban igazad volt, ezek le akarnak zuhanni. Kérdeztem, hogy ki lehet-e még szállni, de azt mondták, nem állnak meg, mi kiugorhatunk, de nincs egy darab ejtőernyőjük sem. Ne haragudj, én vagyok a hibás, jobban el kellett volna olvasnom a brossurát.

Fiú: Apa, ne parázz! Még jó, hogy szóltál előre a repülőről, elhoztam az ejtőernyőmet, amit a tavalyi nyári röptáborban varrtam. Amúgy is ki akartam már próbálni. Csak elbír kettőnket, gyere kapaszkodj belém!

Apa és Fiú a gép ajtajához lépnek, összeölelkeznek, az egyik kamikáze udvariasan kinyitja nekik a repülő ajtaját.

Apa: Sok sikert és pontos becsapódást kívánunk!

Kamikázék: Köszönjük, meglesz! Vigyázzanak magukra!

Apa: Na, gyere fiam, ugorjunk háromra.

Fiú: Jó!

Apa: Egy, kettő, hááárom!

Elugranak, zuhannak, a Fiú meghúzza a zsinórt, az ernyő kinyílik és összekapaszkodva ereszkednek háromezer méter magasból. A látvány gyönyörű, görbül a horizont, minden iciri piciri, jelentéktelen, de mégis az egésznek alkotója. Fentről látszik, hogy az egész mekkora, mi ahhoz képest az ember, és mégis összekapaszkodnak apa és fia, igazán ragaszkodnak egymáshoz, ahogy tartja őket az ejtőernyő.

Fiú: Apa.

Apa: Mondjad kisfiam!

Fiú: Egész eddigi életemben együttvéve nem öleltél engem ennyit, mint ma!

Apa: Gondoltam, ideje bepótolni.

Fiú: Milyen jó ötlet volt ez a Kamikáze akció!