Vannak, akik pofont adnak,
Hívjuk őket pofozóknak.
Vannak, akik pofont kapnak,
Ők lesznek a pofozottak.
Na mármost a pofozottak
Pofonokhoz arcot adnak,
Pofozók meg odasóznak,
Tenyerükkel arcra csapnak.
Gyerekként ki sokat kapott,
Lassan ahhoz hozzászokott,
Szülőként már ő pofozott,
Ha a gyerek okot adott.
Kik másokat megpofoznak,
Elég fájdalmat okoznak,
Hát dicséri az emlékezet
Azt, ki rájuk emel kezet.
De kik őket megpofozzák,
Számukat is megszorozzák.
Ezért, hogyha jól számolom,
Négyzetére nő a pofon.
Így aztán, ha jónak látod,
Törd meg ezt a pofonláncot,
Mutasd ki a szereteted,
Ne pofozd a gyerekedet!
Komment: Ez egy pre-slam szöveg, azaz még akkor született, amikor nem foglalkoztam slam poetry-vel, de valamiért eddig nem tettem ki ide. Elég egyszerű kis versike, nincs túl mély mondanivalója sem azon a jó közhelyen túl, hogy "az erőszak erőszakot szül". Belemagyarázhatunk nevelési elveket is, de hát ez egy gyerekvers. Kicsit olyan, mint egy Bud Spencer - Terrence Hill film, és ez nem véletlen.
