Az a baj világgal, hogy nincs, aki megmentse,

De reménysugarat vetít, egy szemfényvesztő lencse. 

Eszményképpé torzult alak látszik felnagyítva,

Aki a naivitáson lovagol be, annak a mai világ nyitva.

Modellnek majd odaáll, mint egy hősi ideál,

Akit nyájként követ egy nyamvadt közeg,

Közben ő meg esernyőnek használja az erényeket.

Nem szószóló, csak szavakat hint, mint egy sószóró,

Nem vátesz, csak kábult víziót szóvá tesz,

Nem legenda, csak a legelőn béget róla elegendő birka,

Nem vezéregyéniség, csak egy erőszakos személyiség, 

Nem tehetséges, csak tehetős és eredményes,

Nem eredeti, csak a közhelyeket teregeti,

Nem jótékony, csak a jópofizásban hatékony,

Nem művész, csak megtéveszti a műveletleneket,

Nem győztes, csak nincsen, aki versenyezzen vele,

Mert minden, ami látható, az csak vele van tele!