A pécsi klubéletben bizony forgószelek fújnak: helyek zárnak, helyettük meg sorra nyitnak újak! Hadd legyek az éjszakai élet krónikása, korhely kortárs memóriát töltök itt pohárba. Eltűnt kocsmákat helyezek időbe és térbe, ha kedved tartja, pattanj mellém be az időgépbe!  

Kezdetben vala az Gyár, az olyan régre tehető, hogy önmagában már a névelőből észrevehető, hogy akik annak idején ott folytatták az életet, azok lehet, hogy igazak, de tuti már nem gyerekek. Sőt, talán gyerekeik vannak, akik csak sztorikból ismerik, hogy melyek azok a helyek, amelyeket a lokális emlékezet istenít.  

Alapozás, panelkonyha, azután le Zöld Takonyba, oda Délvidékre, ahol egy éra ér révbe végre, a rövidből még fél kimérve, aztán húzzunk a Rákba! - Mennyi lesz a buli ára? - Nézünk kérdőn Bundy bára. Fizetés, vagy lista, bejutás, ruhatár és futás legeslegelőre, Dinnyeföldre, vagy Kecskelegelőre! Evidens hol volt a party, ekkora Ziccert kihagyni hiba lett volna akkoriban annak, aki valaha járt buliban. Említi ezer igaz hittel kitermelt Flinter, mert a Gróf figurája a valóságban is itt produkálta a betonrezonálást a lábak alá. Vele együtt egy egész hadsereg: lemezlovasság, nehéztüzér metálágyúk, és gyalogos rapperek.    

Önmagában is vicces Bluesban egy szakállas Papa, de a hosszúélet nem garantált ott, ahol Hendrix a kabalababa. Aztán jött a Gőzös, az se ment, csak két sarkot, és megjelent a korszakot jelentő Dante, ahol a férfivécében az ember, ha kakilna, azt látja az ajtón, hogy „Fiú, Hívj! Attila”. Mert a fél várost betagelte egy betegember, és nem az a baj, hogy meleg ő, hanem hogy társkeresésre ez a módszer nem éppen megfelelő.   

Joe’s Pub volt a rocker Mekka, punk és kopasz ott termett a balhéban, ha úgy volt, és általában úgy volt. Ha maflással palástolt szorongás italban hatalmat sejtett, és a havernek levertek egyet, akkor a csorda nem ismert kegyelmet, csak szirénát: ní-nó, aztán a hely lekvár lett, amikor Jam-mé vált, de szemben nyílt a Kino. Az Uránia aljában álló mozibulikocsma, ahol az art-nak a pártját nem csak a mozibuzi fogta, hiszen nem árt a kultúra legfeljebb a hallásnak, mikor a füled egy frankó zenekar zajától zúg másnap.  

Láttam én nagy koncerteket, ezért sem felejtem el a PEK-et, ami olyan hangos volt, hogy a padló repedt. Ahol sötét sarkokban idegen szájba tévedő nyelvek morzéja a kommunikáció, borzolja a Borzday emlék kedélyét kedd éjjel, vagy szerdán egy szeletgeneráció. A mélyen Szántó egyetemi klubban giccspartin nicsak, kibicsaklik a boka a boogie-ban, és lobbanó libidó lebegtet lehetőséget a l’amour-ra, néhány longdrink múlva, amikor már túl vagyunk az agyunk elivásán, és vásárra visszük a meztelen bőrünk, mert tőlünk csak erre futja. Szerencsére ezt a másik is tudja. Egyetemi kolibuli: TK, Pote, Boszi, Univ. Belterjes berkek, kalandlelőhelyek, és a Sörházban fölrázva lépeget a néhányéves egérúton egy sereg egyetemista, aki egy ültőhelyében elinna egész diákhiteleket.   

Illa berek nádak erek Vaskosban volt arra terep, hogy beöltözve vasba, bőrbe bájkerek a pultnak dőlve, könyökölve viduljanak, vedeljenek, vaduljanak, amíg mindenkinek otthon pihent a vadállat mocija, hisz nem volt helyben parkoló, sem véralkohol tolerancia. Egy sarokra onnan állt a Stunczorgó, a zugkocsma, ahol a kuncsorgó punkok valagát szutykosra rugdosta a motoros, a metálos, vagy az intézkedő rendőr, de koncertjáró kedvük nem ment még el ettől. 

Planet volt a pécsi bolygó, a forgása kétségtelen, nem hiszem, hogy volna bolt, mi néhány évet túlélne lent a pincében, pedig ideális az elhelyezkedése, de ezek szerint a siker az nem csak a fekvés kérdése. A Toxic sem működött sokáig, pedig mennyire szerettem. Nem volt erős közösség, ami éltesse helyettem, amikor a lábam kitettem. Csak egy csapat hitetlen maradt a föld alatt elfogyni gyors ütemben. Ráfoghatjuk a válságra, vagy a helybérletnek az árára, és hogy úgy sem jó, meg így sem jó, legyen Déli Sark, vagy Inferno, de a kapunyitás után stabilitásról ezen a helyen nincsen szó.      

Az itt fel nem vonuló helyek, ha élnek még, be ne zárjanak! Amíg megírom a „klubjelent” addig csak várjanak! Pedig egyszer majd az a vers is már csak a múltról jelent a jövőnek, mikor az emberek főleg a virtuális közösségekkel törődnek. De a vége felé még egy utolsó kérdésem ugye lehet? Mi a faszomnak zárják be mindig a jó helyeket? Ha tér és idő egymás kezét fogják, az egy sérülékeny folytonosság, mert a vanból könnyen volt lesz, pont ezt magyarázom! Itt a merészség nem elég, nincs olyan, hogy „magyar álom”, csak magyar valóság, az meg elég sivár, ha az ember a lakásban ül, és csak kivár, amikor nekünk van épp delünk. Hiszen mindegy milyen a talaj, mi a fényben lépdelünk!    

Komment: Ez a szöveg az elmúlt húsz év kultikus pécsi szórakozóhelyeit, kocsmáit mutatja be. A lista szubjektív, attól hogy valami nem szerepel rajta, az csak azt jelenti, hogy én nem érzem lényegesnek, de elfogadom, hogy másnak fontos volt valamiért, és más nyugodtan írhat is róla. A bekerülés másik feltétele a múltidő, tehát olyan helyek jelennek itt meg, amelyek már nem léteznek. Ahhoz hogy az olvasó ismerje az összes felsorolt kocsmát és klubot, ahhoz harmincközeli, Pécsen felnövő, éjszakai életet élő embernek kell lennie. Ha ennél fiatalabb, akkor vagy korán kezdte, vagy vannak idősebb testvérei. Utóbbi esetben, mutassa meg nekik is ezt a verset!  Köszi!