A legvidámabb barakkba rakva maradt a Kárpát-medence lelence.
Belvízben álló vályog Velence, tályogként felnyílt Pandora szelence,
Ahonnan származik az a késhegynyi irigység, amely minden hátba lyukat vág,
Hacsak panaszpáncél útját nem állja.
A dicsekvés itt nem áll jól, nem állítja magát senki sem nyertesnek,
Mindennapi kenyér után kapkodnak, verdesnek eszetlenül,
Ezért terítékre csak morzsa terül, amíg kerítésre kolbász kerül elméletileg.
De ha az elme hitetlen, akkor a hitel kinek kell?
Süket fülekbe súgni minek, ha az üvöltést sem hallja meg a tömeg, akit kitermel a beletörődés?
Ember tervez, System végez, és ha nem tetszik a rendszer, újat telepítesz a saját házad táján,
Amíg a hazád másik pályán halad. Ott talán majd megtalálod magad!
Komment: Túlzás volna azt állítani, hogy feltámadott a tenger, de elégedetlen emberből Magyarországon soha nem volt hiány, így most sincs. Ennek aktuális indikátora egy dal, a "Nem tetszik a rendszer", amely rekordidő alatt jutott el a magyar fülekbe. A dal arcát, Karsay Dorottyát, Dodót ismerem még évekkel ezelőttről, amikor vállvetve küzdöttünk az emberi jogokért az Amnesty International kék zászlaja alatt 2005-ben. Én azóta eltávolodtam a szervezettől, de főleg földrajzi értelemben, és nem nézeteimben. Az aktivizmusomat sokkal inkább alkotás formájában valósítom meg, legalábbis a levonások után fennmaradó energiámat ilyen irányba mozgósítom, ugyanolyan célokkal: hatást akarok gyakorolni, szemléletet formálni, gondolatokból aknamezőt létrehozni, hátha belesétál valaki. Dodó most nagyot robbantott, közreműködött az említett dal megírásában, ami hihetetlen sebességgel rágta be magát a köztudatba. A dal nekem egyébként nem tetszik, a szövege szerintem primitív (de legalább mindenki megérti), a zenéje stílusában távol áll tőlem, és összegészében unalmasnak találom a sok ismételgetés miatt. Mint zenei egység számomra nem képvisel értéket, de mint jelenség, igen. A dal megjelenését megelőzte egy elég hatékony internetes hálózatépítés, illetve egy egyre dühítőbb kormánypolitika, és egy negatív közhangulat, amelybe a "Nem tetszik a rendszer" jól beletalált. A kényelmetlen jelen és a bizonytalan jövőkép, talán ez lehet, amit sokan megélnek és visszatükröződni látnak benne. Persze sokakban erőteljes ellenérzések támadnak a dal hallatán, de ez sem baj, hiszen hatása van.
Nekem az aktivizmushoz már nincs sok kedvem, a helyemet megtaláltam, az elsődleges közeg számomra a család, amelyben igazi harmóniát érzek, amíg ezt nem fenyegeti semmi külső tényező, addig nem vonulok utcára. Nincsenek már illúzióim a világ, vagy éppen Magyarország megmentésével kapcsolatban, és ezekért felelősséget sem tudok vállalni. A hatásomat a környezetemre gyakorlom elsődlegesen: a családomra, a barátaimra, ismerőseimre, és esetleg a városomban élőkre. A közösségeket fontosnak tartom, de azok szerintem alulról tudnak építkezni még mindig, hiába van internet, a közös értékeket és a tényleges egyetértést személyes kapcsolatok útján érzem elérhetőnek. Tisztelem a Millát, egyetértek a céljaikkal, de a magam módján küzdök a harmóniáért, és a világot belül építem, abban élek. A belső harmónia és az aktivizmus nem zárják ki egymást, viszont az aktivizmusnak én sajátságos formáját választottam, hiszen a munkám során kiélem a társadalom-szerelés vágyát, a zenekarral a feszültséget vezetem le, a slam poetryvel pedig a szemléletformálásra törekszem, és ez nem azért van, mert öregszem. Elnézést, nem hagyhattam ki a magas labdát.
