Minél több ember van adott helyen, annál hangosabb, ha mindegyik hangot ad a jelenlétnek, a kocsmalégkört így megtoldva saját zajával. Személyre hangolt húrok kötnek összetalálkozásokat, azon pendülnek kocogtatásra lendülő pohárszorongatások. Zúgással betömködött hallójáratokat ostromol pofába ordító közlés-offenzíva, fél deciken múlik az összetartás, ahol barátkozó szavakat permeteznek a szemekbe, húzóra. A zene jelen van feltétlenül. Vállakon ugrál, arcokon tapos, fülekbe beül, és rajtuk csimpaszkodva üvölti, hogy nélküle a szórakozás csupán fikció lehet, miközben körbecikázza a teret, így akaszt a nyakakba ízléskötelet, melyek elviseléséért már önmagában is kijár a tisztelet. Az idegenkedőket pedig kikergeti a fagyott utcacsendbe dideregni, hogy befogadást máshol keressenek.

A maradás ára a hangzavar elfogadása. Ráutaló magatartás, státuszt biztosító nyilatkozat. Éjszakára megváltott káoszrezgés bömböl, talpalatnyi földrengés gyomorban dörömböl, közben folyadék csobog csapból, vagy ömlik nyakból üvegszájon át pohárba, aztán onnan emberszájba, mert itt csak a fogyasztót veszik emberszámba, főleg ha már rendezve a számla. Kimér, tölt, ürít, önt, ismételten merít, telít hólyagot egyre, és lassanként kényszerít rövid szünetre, hiszen a nyakra tehénkedő telebeszélt fej is pillanatnyi magányba, egy csendes menhelyre ügetne.

Ki kell mennem, hogy visszatérhessek!

Sorra váró vonaglásban együttérzés ellenére alakul versenyhelyzet, hiszen mindenkinek ugyanaz ugyanannyira kell, és csak az érkezési sorrend számít. Ha végre eljön az én időm, a megkönnyebbülésre rányitok, és vízsugarat irányítok, ahogy szótlanul állok eleresztve a feszítő érzést, ami eddig a kismedencében háborgott. Fokozatosan apad a frusztráló folyadék forrása, csörgedezve távozik a csőből, csillogva csorog, végül cseppenként csobbanva nyeli el a porcelántorok. Ez a másfél négyzetméteres sziget nekem maga a Csend, ahogy körbefolyja a kinti kocsmazaj, de idebent percnyi nyugalomra lelek. És amikor már nincs mit visszatartani, akkor jön a vége, a helyem átadom, mert erre a Csendre már másnak lesz szüksége.

Komment: A 2011.11.09-én Veszprémbe mentünk egy Slam Poetry eseményre. Jó, ha tudjátok, hogy Veszprémben zajlik a Slam-élet! Mivel a rendezvény témája ironikusan, vagy sem, de a "Csend" volt, ebben kellett verset írni. Eleinte nem volt ötletem, ezért a jól bevált google-wikipedia tengelyen kezdtem erőlködni ihlettelen teljesítménykényszerrel. Asszociálgattam, ilyen szavakat halmoztam, mint csendőr, csendkirály, csendestárs, csendrendelet stb. Aztán két nappal a Slam-est előtt megihletett a Kanta Bár wc-je, és bár a Kanta nem egy tipikusan dübörgő hely, eszembe jutottak, zsúfolt zajos szórakozóhelyek mosdói, ami relatíve még csendes a klub hangzavarához képest, és ez a kontraszt megtetszett, azért is, mert azt feltételeztem, hogy csend gondolatkörben ez nem egy tipikus témaválasztás, én meg szeretek meglepetést okozni. Az este Veszprémben egyébként prímán sikerült, mi pécsiek, azaz Aldo, TG (aki ugye siklósi) és én becsülettel demonstráltuk a pécsi Slam-élet felkapaszkodását. Megyünk máskor is.