Népet a hatalomnak! A jövő véget ért! Világ proletárjai szóródjatok szét, mindenki zavarjon el innen még egy embert, aki önmagáért lesz az egy, és senki se lesz érte, aztán négy év múlva meglátjuk, hogy jobban él-e. Magyarra magyar talp tapos, részeg legyél, vagy másnapos, ezt a kettőt választhatod, az aranyhalat fáraszthatod, és ha véletlenül kifogod, aztán naivan visszadobod, a három kívánság elúszik, olyankor már baszhatod! A jó időhöz, munka kell, helló-halló, az odasújtó vasökölnek inkább meló való. Három gyerek, három szoba, nincs ki mind a négy kerék, otthon néhány éhes száj vár, jóból ennyi épp elég. Mindegy ki az elsőszülött, egy gyerek egy bendő, egyben lemegy minden falat, ebbe’ mind egyenlő.

Valaki meg kitalálja azt, hogy ő az állam, majd négy év után fenyeget, hogy: „özönvíz utánam!” Lássuk csak, mit nemzett a magyar kívánat, reményre nő a kereslet, de csökken a kínálat. Kívánjuk a cenzúra szabadságát, a sajtó eltörlését? Mint a gittet rágjuk át azt a három T-t: a LiberTÉT, ÉgaliTÉT, FraterniTÉT! Sötét a kedvem, hogyha kicsi a tét. Kivétel szabályoz erőt, sok disznó sok ludat legyőz, te addig hurrogjál le mindent, itt nem rendszer a tetszik, én se véletlenül vagyok eddig-eddig-eddig! Jedik vallják biztosok előtt magukat népnek, egy vezér, egy birodalom vág vissza majd végleg. Ne szeretkezz háborúban, de légy mindig résen, a barátaim ellensége nekem is ellenségem! A részvétel nem fontos, hogyha győz az ember, de a legyőzöttek jajgatása minden tapsot elnyel. Néma cinkosokból vétkes válik egyszer, ilyen múzsák között hallgatás a fegyver!  

Komment: Eredetileg nem ezt a verset terveztem megírni. Váncsodi József újdonsült barátommal tízszavast akartunk kanyarítani egy borivós estére olyan módszerrel, hogy mindketten kértük facebook-os ismerőseinket, hogy dobáljanak a perselybe szavakat egyenként, majd ezekből tettük össze a kétszer öt, azaz tíz alapszót, amelyeknek szerepelniük kell. Nagyjából megírtam a verset, de nem voltam igazán elégedett, úgyhogy csaltam és meghagytam az első mondatot, annak mentén elindultam és ez lett az eredmény. Vacsesz tartotta magát a megállapodáshoz, és jó verset írt, ezért ha verseny lett volna, a tízszavast ő nyeri. 

Gondolom, nem kell sokáig magyaráznom, hogy mi a koncepciója az én szövegemnek, és miért ez a címe. Az ókortól napjainkig köztudatban ragad, milliószor ellőtt, mára teljesen kiüresedett szállóigék, jelmondatok sora jelenik meg, amelyeket megcsavartam, ezzel is szemléltetve a politikából való teljes kiábrándultságot, ami ma Magyarországon nem csak rám jellemző, gondolom. Mivel elég ritmusos lett, be fog kerülni a slam-repertoárba és élőben is hallható lesz, amíg csak meg nem unom.

A fenti felvételnek pedig érdekes története van.  2012 Júliusában, egy Mika Tivadar Mulatóban tartott Slam Poetry Budapest Klub másnapján besétáltam a Tilos Rádióba, mert Stráhl Kati ígért nekem egy SPB pólót. Említette, hogy lesz valami jammelés egy műsorban. Ott a stúdióban barátságosan üdvözöltek amerikai arcok, és örömüket fejezték ki, hogy mégis el tudtam jönni. A "mégis" megzavart, mert nem tudtam, hogy a pólókon kívül mi más dolgom lenne ott. Kiderült, hogy előző este láttak engem a slam versenyen és Katinak szóltak, hogy szeretnének velem jammelni, de Kati azt hitte, hogy TG-t akarják, és mondta, hogy ő éjjel visszautazik Pécsre. Én viszont Pesten maradtam, bementem, örültek, és azt akarták, hogy ugorjak be az alkalmi formációba. Beugrottam.

A felvétel érdekessége, hogy az adás párhuzamosan New Jerseyben is szólt, ezért van a végén az angol nyelvű duma.