Rocker vagyok, vállalom! De nálam nyitva egy bármi bárhó’,

Már ha megjön a „márhívó” a slamkatonaságtól!

Akkor ez természetes, el kell menni, verset vinni kell,

De cserébe majd ihatok ott pár sört Indivel,

Aki általában inni invitál, az milyen szimpi már,

Humorban sincs hiány, a rockot is érzi ám,

Megy neki a fekaság, ismert szó a Megasound,

Ahogy ennek a másik fájin formának is,

És a Sapka silten kívül nála semmi nem lesz lapos, hisz ő az arab néven futó S. Márk pesti lakos.

Az Újonc túl jó, igazi veterán, verseit keresheted a Libriben, vagy a Literán,

És bár lehet, hogy ma Id se slammel, de a jelenlétét érzem, még kajálja a slamet ő, így Id sem marad étlen! (Érted! Id étlen!)

Fluoréknál talán Tomi a sztár, de itt Simon a mágus,

Bár intelligens programon mos, költőnek hagyományos,

A magasföldszintről dalol, és néha kihallok egy fricskát,

Élére vasalt gondolatai szinte patyolat tiszták.

 Errefelé az asszonyok ritkák, ám annál értékesebbek,

A nevük leginkább Kati, Ági vagy Sári esetleg.

Énekelnek, elnökölnek, szerveznek, slammelnek,

Telefonálnak, vendéglátnak, számolnak, hirdetnek.

És hogy sértődés ne essen, ki kell, hogy emeljem

Hugee-t, aki már a slamben sem nyeretlen.

A verselő versenynek a szabály a bája,

Ez slamszínház, vagy szimplán csak Színész Bob-pálya.

Ahol a Kristóf a nyolcból, 1 hétből hat lenne,

De hat is, úgysem nyugszik, amíg nem vésed eszedbe,

Hogy élni igazából kell, mindig és azonnal,

Mert a múló idő terhe különben olyan nagy, mint a Ponza.

Aki magasnak a legjobb fej, ha onnan osztja centerposzton,

Oly magabiztos a szavakkal, hogy idegenben is ő van otthon!

A Zeek meg annyit játszik, és annyi labdát kap el,

Nem is alszik, csak Főnixként feltámad, ha kell!

Pattogtat itt néhány rutinos fiatal arc is,

Vegyük a Kámfort például, vagy a Szabó Marcit.

Mi van csodagyerekek? Tavaly még Helikon, idén már slam ikon? Az Ötöst beírom!

Ballagásra kaptok majd egy sztoritarisznyát, amibe belepolitizált Oriza Triznyák,

Közben erősödik már az újságíró tengely

Pion-fiókával, aki néhány hete slammel.

And see the product of a bilingual childhood, my other brother Daniel Brownwood,

From whom, a few words I got to steal: „real is not common”, but this guy is real! 

 Nem jött volna Létra, ha nem hoznak skunkot az Alföld kebeléből a kecsói punkok.

A gandzsámat akarod? Hát odaadom, ha kéred. Cserébe Pistám, könyörgöm baszd fel a kéket!

Mint már mondottam, rocker vagyok, ezért nekem nem fura,

A metálos (és már mecénás) költő pajtásom: Angyal Gyula,

Mert amíg egyesek a rap-re lötyögtek,

Addig ő a szobában kockás füzetbe verseket pakolt éppen,

Magnón kaziról Pokolgép ment, néha Iron Maiden,

Meg természetesen Tankcsapda,

És hiába dörömbölt a szomszéd,

hogy „Gyula, most már hagyd abba!”,

A Gyula nem hagyta, de nem ám!

Mert megállíthatatlan a Gyula nevű hurrikán. 

Ahogy a kitartó veszprémi haver, a Matedon,

Harcban deresedett, épp mint a Faterom,

A szemüveg is stimmel, biztos ettől szimpatikus,

De tudom, hogy igaz hittel jár, és állhatatos,

Aki őszintén szolgálja a slam-et, vidéken ezért kijár a tisztelet!

Pécs az Pécs, mint a life is life, Sopianae a büszke Tigris!

I szív Shenkick! Mit szívsz? Szopcsit lehet kapni itt is?

Punántúlról Wolfie, a mecseki Farkas fújta meg a sípját a pécsi startnak,

Házigazdának még Pesten is pazar, messziről jött MC azt mond, amit akar!  

Aldo most épp Damon Hill, aki hová tűnt?

De tudom, hogy visszatér, mint Travolta,

És remélem, ez a kihagyás is csak álcázási gyakorlat,

Mert hiányzik a Magyarázat, meg a Morális kombat!

Hiszen Pécsről  majd kétszer csap le a Fatality,

Prozat után Kontra-szózat, cuki után ciki.  

És a TG-re rátérek végre, bár a végére hagytam,

Kezdettől biztat, bandázunk gyakran,   

Mert teker engem Kövérré Tengler barátom,

Az örvénylelkű sámánköltő, aki a slamtengerbe rántott!

Komment: Ez egy körkép a magyar Slam Poetry állapotokról, és zömében azok az arcok szerepelnek benne, akik a hétvégi, Parkban tartott versenyen részt vettek, és akik egy része a fenti képen is szerepel. Nincs a listán mindenki, és nem is csak azok vannak, akik jelen voltak a Parkban. Ezt akartam eredetileg elmondani a "partyk népe" kategóriában, de egyrészt túl hosszúnak ítéltem, másrészt túl sok benne a belső poén, ezért más verset vittem. Lehet, hogy ez hiba volt, hiszen Hugee pont egy hasonló ötlettel nyerte meg a versenyt. Majd alkalomadtán elmondom ezt a verset is, addig meg fogjuk fel úgy, mintha egy Slam Poetry tévésorozat főcímzenéje lenne.