Kövi: A gyerek a tiéd?

Dani: Persze! Miért, szerinted nem hasonlít?

Kövi: Hát, nem nagyon. De különben aranyos. Mennyi idős?

Dani: 26.

Kövi: Kicsi még!

Dani: Miért, a tied mennyi?

Kövi: Enyém már 31!

Dani: Az komoly!

Kövi: Komoly, a faszt!

Dani: És, milyen alvó?

Kövi: Jól alszik, ha fáradt, ha a lelkiismerete hagyja, vagy ha azt időnként zenével altatja.

Dani: Nálunk az előszobalámpa néha még égve marad, adni némi fényt, úgy talán elfelejti, hogy gyakran nincs út és nincs irány, csak Káosz, amit az Élet neki kreált, sorsok levett ujjlenyomatát, rendszerezni belőle önmagát és az embert.

Kövi: Őket itt?

Dani: Őket is.

Kövi: És engem?

Dani: Téged is.

Együtt: Minket!

Dani: Mert meglehet, hogy okkal vagyunk mi ilyen ijesztően mások, de ha a pelenkákba nézek, ugyanazt látom, legfeljebb az állaga más. Túl a járókák rácsozatán egy másik Világ inti őket szobatisztaságra, hogy ne kontroll nélkül adják ki, ami bennük tódul fel nap, mint nap.

Kövi: Hát akkor tegyük tisztába a dolgokat! Rázzuk gatyába a gyerekből a hasznos kibocsátást, hogy mindig ott és azt tegye, ahol és amit illik! Egészséges, közösségbe mehet, csoportba jár, jele van, eszik, alszik, beszél, játszik, barátkozik, haragszik, összevész, megbocsájt, kibékül, újra szeret, álmodik és fél.

Dani: És csalódik, mert hormonoktól meglódult lelke zsírkeretben nem kellett senkinek, és mire feleszmélt, elszaladt a tinédzserkor, de megacélozta őt a rockra formált alapízlés, mert apja tűként karcolta lelkébe a kemény hangzást. Szavai viszont már finomabban szólnak és unplugged pengetik világképét.

Kövi: Nálunk a nappali szobát is bezengte, ahogy a hanglyukba gyömöszölt elemes akai mikrofont az Orion Hifibe dugva megdörrent az a háromnegyedes, félkomoly gitár. Így lett a rock’n’roll vallásos alapélmény, a lényegadó ösztönös tisztánlátás kezdőhangja. 

Dani: Ő még emlékszik a kötelező ima minden egyes szavára. Úgy égett belé, mint marhába a billog, a gondviselés mégis távol maradt tőle. Nagyanyja, aki még mindig vakon hiszi, hogy az Úr nem kérdőjelkompatibilis, négy fal közt halk szívdobbanással szól az Örökkévalóhoz, aki erre mit sem felel.

Közös: Én Istenem, jó Istenem lecsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva Atyám, felejtsük el már az imát. Ott vagy, vagy nem vagy ott? Ámen!

Kövi: Mert mi most itt vagyunk!

Dani: És csupán egy méter, ami fölétek emel, mint gőzt a 100 fokon forrás. Nézzétek el nekünk, hogy izzik a nyelvünk alá dugott parázs, nem tartjuk magunkban, ami lelkünket nyomja. Tömegvonzásotok majd úgyis visszahúz, újra résszé tenni.

Kövi: Mert mi nálatok nem többek, hanem veletek egyek akarunk lenni!

Dani: Útmutató fényt nektek a pitvar és kamra áraszt, a bordakosárfogságban vergődő izom, amin úgy futnak szerteszét a koronáriák, mint a borostyán a régi házfalon.

Kövi: Írd és mondd és dobd el a labdát! Azon nincs fej csak írás, de fejre céloz és átkozzák betörött ablakok.

Dani: A szilánkokat mozaikként te illeszd most szóvá, felöltött alakját szinte már láthatod!

Kövi:  Ahogy szemedet behunyva elképzeled, amint repkedő gondolatok hitetik el veled, hogy itt vagy te is köztünk! Hát hol máshol lennél?!

Kövi: Gyereknek lenni azért jó, szinte nincs is múltad,

Dani: Ráérsz még a most-ra, ha a leckéd megtanultad,

Kövi: Nem árt odafigyelni, mert az időben akad rés,

Dani: ami megér egy hoppá-t, egy itt van-t, egy jelenre ébredést!

Kövi: egy hoppá-t, egy itt van-t, egy helló-t, egy jelenre ébredést!

Mind: Csak azért mondtuk kétszer el, hogy biztosan megértsd!

Mind: Csak azért mondtuk kétszer el, hogy biztosan megértsd!

Komment: 2013 Március 2-án került megrendezésre az első országos team slam bajnokság. Fata Danival alkottuk meg a "Szinteség" névre hallgató formációt, az egyetlen pécsi a 18 csapatból álló mezőnyben (Tonte Reni Müller Péter Sziámi vegyes összetételű csapatában szerepelt). 

Február elején álltunk neki a szövegnek, heti egy alkalomra tudtunk időt szorítani, ezek alatt dolgoztuk ki a végső változatot. Háromszor is újra nekifutottunk és a végén három koncepciót ötvöztünk a végleges szövegben, tehát a végeredmény a három változat szintézise lett. A szöveg fókuszában olyan témák állnak, mint a gyerekkor szerepe a személyiség kialakulásában, a felnőttévállás nehézségei, az egyén helye a világban, valamint az egyik legfontosabb képesség, amelynek a gyerek még birtokában van, de később könnyen elveszítheti: a jelen pillanatba való belefeledkezés. Egy tevékenységbe, egy élménybe való olyan beleélés, amely nem keveredik össze a múlt történésein való őrlődéssel, vagy a jövőtől való szorongással. Számomra ezt jelenti a "carpe diem", hogy teljességében a jelenre koncentrálunk, ami persze nehéz és tudatosságot is igényel, mert igen könnyen elkalandozhatunk.

Kellékeket is használtunk, amelyek a gyerekkorra utalnak (babahordozó, cumi, pelenka, labda), az említett labdákat a közönség sorai közé dobáltuk, mint a gondolatok szimbólumait. A végcél egy erőteljes "itt és most" helyzet megteremtése volt.

Olyan értelemben nehéz helyzetben voltunk, hogy az általunk írt szöveg egyáltalán nem a könnyed szórakoztatásról szólt, labdák röpködtek és nem a közéletből merített poénok, nem szidtuk a rendszert és nem panaszkodtunk a fizetések miatt, nem utaltunk a popkultúrára, komolyra vettük a figurát annak ellenére, hogy a kezdőpont a gyerekkor volt. Elég magas pontszámokat kaptunk, nem sokkal maradtunk le a dobogóról, így szerintem helyt álltunk, és tapasztalatnak sem volt utolsó a közös munka és előadás. Az verseny győztese a Dreamtime csapat lett (Indiana és Tolnai Eszti), második a Mondday (Basch Peti és Bock Balázs), harmadik a Rizikó Factory (Müller Péter Sziámi, Tonte Reni, Bárány Bence, Vecsey Márk). Mozgalmas este volt tele meglepetésekkel és változatos, helyenként színházi-jellegű produkciókkal. A fenti képeket Pereszlényi Erika készítette.