T: Napperzselte talaj, lángot izzó pirkadat,
batyuba pakolt slamsorsok ringatva,
lépésenként összesodrozódó biztosítókötéllé,
mit másztában az égre égetnek fel.

K: Jó, figyelj, ebből szart sem értenek. Kezeket fel, érti valaki? Nem kell kamuzni.  
Na, azt mondja a Gergő, hogy egy utazásra viszünk el titeket a slam és a barátságunk légifolyosóin. Ezt az „összesodrozódó” szót ő találta ki, szerintem ilyen nem létezik.

T: Tértelen csak arcok, név ködhomályban, de nemes szívre
bólintó „adjon az istent”-t sugárzik útkeresztben emlék.
Egy darab kiragadott pillanat, még mindig ott vibrál, később
hátra újbegyek tenyér beszéd vers zene energiacserék.

K: 2011. március 16-án láttam először Tengler Gergelyt az Estben, tisztán emlékszem a zsűriasztalra odavágott mikrofon csattanására, ahogy a hangszórók visszhangozzák. Egy héttel később az utcán fel is ismertem, biccentettünk egymás felé és mentünk tovább.

Júniusban aztán csörgött a telefon, Angyal Gyula volt az. Kérdezte, hallottam-e a Rockmaratonról, mondtam, hogy ja, évek óta játszunk ott a zenekarommal, és mellesleg a szervezésében is részt veszek. Ezután elmagyarázta, hogy az egy rockfesztivál Pécs mellett, ahova most slamet szervez, én is menjek, bevisz ingyen, bejuthatok a VIP szektorba és még zenekarokkal is találkozhatok. Valami baj lehetett a vonallal…vagy a Gyulával. Azért én mégis kötélnek álltam, és kiderült, hogy nagyon is jól tettem, mert ott végleg összebarátkoztam TG-vel, és emiatt örökre hálás leszek a Gyulának.

T: Egymás erősítő szép dísztartásunk, mint elnyílt kerti virágokból válltömés,

K: Összecsimpaszkodó lendületnégyzeten tollversenyfutás, hangsebesség-áttörés,

T: Kigombolt szív nyitott dobogása gondolatot csiszol, maradéka lap,

K: Alapot ás közösségi háznak, más is lakhat abban, mint Apa és a Nap!

TK: SZÓ – PIA – NE – SLAM, SZÓ – PIA – NE – SLAM! SZÓ – PIA – NE – SLAM, SZÓ – PIA – NE – SLAM!

„Sopianae koktél, széllel bélelt szívószál, sajnálom, hogy elmentél, de köszönöm, hogy itt voltál. A Pannon fülharmonikus repedésein át, meg át-szűrődő szívzörejekből, szövök egy új litániát….”

K: Részlet Áldozó Krisztián „Sopianae koktél” című szerzeményéből.

T: Vidéki men! Iszik, és keményen ráiszik.

K: Good evening Budapest!

T: Szerinted itt mindenki Pesti?

K: Helló Vidék! ­ –TK: itt vagytok ?

K: Szeged Sun City! – T: Itt vagytok?

K: Veszprém, Királynőváros! – T: Itt vagytok?

K: Savaria slam poetry! – T: Itt vagytok?

K: Miskolc, Acélváros! – T: Itt vagytok?

K: Alisca slam, alighanem! – T: Itt vagytok?

K: Batta szíve panellakás! – T: itt vagytok?

K: Erdélyi slammerek

T: Itt vagytoook? Te figyelj, Erdély az most vidék?

K: Nem, Erdély az Erdély.

T: Úgy mint a life is life?

K: Nem, az a Pécs az Pécs.

T: Bazmeg, összezavarsz.

TK: Politika botrány, dunaparti dumaparty, cenzúra, pletyka, sztárhegyek, ez a Pilvaker!

K: Installáld fel a magyart jókedvvel, bőséggel,

T: Gyújts feléje égő spangl, ha küzd ihlettelenséggel,

K: TV-t aki rég nem néz, bassz reá egy rettentőt,

T: Megbűnhődte már e nép az úttörőnyakkendőt!

TK: Metszett torkon szivárgó imádatok, itt slammaffia van, úgyhogy vigyázzatok! (suttogva)

K: Trafómutyi az, hogy mindig a Márk nyer.

TK: Slam poetry slam polip poetry slam polip poetry slam polip poetry SLAM!!!

T: Írni, mintha szólnál? Tudom, hogy vonz, pedig sokkal jobb a „talanság”!

K:Papír…

T: …talanság

K: Mobil…

T: …talanság

K: Tablet…

T: …talanság

K: az telenség.

T: Formálom ha úgy esik, és te…

K: és te?

T: és te?

TK: és te miért slammelsz?

K: és te?

T: és te?

K: és te?

TK: és te miért slammelsz?

T: és te?

K: és te?

T: és te?

TK: és te miért slammelsz?

K: serkentés

T: öngyógyítás

K: önkifejezés

T: révület

K: megnyugtatás

T: felzaklatás

K: feloldódás

T: önkívület

K: lebuktatás

T: lebegtetés

K: utazás

T: természet

K: füleknek

T: szíveknek

K: zsebeknek

T: elméknek 

K: érted

T: érted

K: értem

T: értem

K: értetek!

T: értetek!

K: értitek?

T: értitek?

K: érted?

T: értem.

T: érted?

K: értem.

TK: értitek, hogy értetek?

TK: Egymás erősítő szép dísztartásunk, mint elnyílt kerti virágokból válltömés,

Összecsimpaszkodó lendületnégyzeten tollversenyfutás, hangsebesség-áttörés,

Kigombolt szív nyitott dobogása gondolatot csiszol, maradéka lap,

Alapot ás közösségi háznak, más is lakhat abban, mint Apa és a Nap!

Komment: Ez egy TG-vel közös szöveg, amelyet APAÉSANAP néven, versenyen kívül adtunk elő 2014.04.24-én, az A38-on, az Országos Team Slam Bajnokságon. A közös slam gondolata már régóta ért bennünk, eleve rengeteg időt töltünk együtt, a barátságunk és a slam poetry erős összefüggéseket mutat, nálam eleve TG volt az egyik fő katalizátor az indulásnál.

Ennek a konkrét szövegnek az alapötlete a 2013-as év végén merült fel. Vannak  közöttünk alapvető stílusbeli különbségek, sőt egy elvontság-közérthetőség skálán talán a két végpontban helyezkedünk el. Ugyanakkor hasonlítunk is, komoly szerepet kap a ritmus mindkettőnk verseiben, törekszünk a zeneiségre is, és sokszor erőteljes érzelmeket viszünk a színpadra. Azt gondoltuk, hogy megpróbálunk mindezt színpadra vinni, és előnyt koválcsolni a különbségekből és hasonlóságokból egyaránt. Személyes szövegre törekedtünk, fókuszban a barátságunk történetével, amelyből mindketten folyamatosan erőt merítünk ezen az úton. Igyekeztünk ívet szerkeszteni, tempót fokozni, egy izgalmas szöveget kihozni. Mivel két párhuzamos szálon fut a történet, amelyből az egyik a slam poetry, (mint színtér és műfaj egyaránt) van néhány belső poén, de úgy gondoltuk, hogyezt érteni fogják, akik ezen az eseményen jelen lesznek. Meg akartuk jeleníteni a barátságunk egyes állomásait, így kerültek be a szövegbe Angyal Gyula és Áldozó Krisztián, akiknek ebben szerepet tulajdonítunk, tök függetlenül attól, hogy egyébként milyen (árnyalt) véleménnyel vagyunk az említett személyekről. A vidékiség is szerepet kapott, hiszen ezt mindketten képviseljük.

Ezt már korábban is leírtam és elmondtam, Tengler Gergely barátsága nagyon fontos a számomra, mondhatni sorsfordító, és őszintén örülök, hogy ez a közös szöveg létrejött. Nem volt különösebben nehéz megírni, elég gördülékenyen ment a közös munka, mindvégig bíztunk egymásban, magunkban és abban, hogy az eredménnyel végül elégedettek leszünk. Jól felkészültünk, és minden a tervek szerint sikerült, sőt talán még jobban is, mert tele energiával, maximálisan pozitív hangulatban, tiszta fejjel léptünk színpadra, és kihoztuk magunkból azt az erőt, amihez ketten kellettünk. Óriási élmény volt, és számomra eddig ez a verseny favorit, mert itt nem versenyeztem, éppen ezért egyáltalán nem is szorongtam miatta. 

Várjuk a videófelvételt, és köszönjük a meghívást a Slam Poetry Budapestnek, Hugeenak, Balinak, minden résztvevőnek!