Tévégyerekkor az Orionon, vagy egy otthoni fakeretes Videoton katódsugárcsövéből a képernyőre lőtték, amit egy nemzedék nézett, kikkel Te is együtt nőttél. Magyar egy, magyar kettő, nem volt magyar három, a kábeltévé eleinte nem volt más, csak álom. Minden hétfőn jelentkeztek elvonási tünetek, ahogy a készüléken hangyafoci jelzett adásszünetet. A televízió megfertőzött, mint a lépfene, a képernyőre rátapadt a magyar nép szeme, és élőben mutatta meg egy kultúr-közintézmény, ahogy a tévéközvetítés lett a közösségi élmény.

Esti mesét lesni jó, hogyha hétköznap van, itt a Tévémaci örök és elpusztíthatatlan. Vagy vegyük a várban elvegyült félkegyelmű egyfejűt, aki azért győz, mert jószívű, a neve is ennyi, hogy Süsü. Mesél az utókor Dr Bubóról, Mézgáékat Máris szomszéd faggatja Ufókról, és egy éneklő hal legyen nektek a kabalátok, ti városbéli puhányok nyavalyások! Az Intermouse-hoz bejutni nehéz nem volt, csak tudni kellett hozzá az egérjelszót: „Egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska”. És a Frakkéknál is majdnem ugyanez volt, csak ott macskák réme szervezte a kutyaterrort, mert a nyávogáselnyomás faji alapú, ahol cicariadóban menekül a Sziamiaú!

Nem feledem én a nép eledelét, az évtizedes gazdagréti teleregényt, ahol a magyar valóság a telepen élt a panellakók szemében tükröződve. Mi meg jól értesültek lettünk tőle, ami egy csütörtök estét megér, azt is innen tudtuk meg, hogy drágulni fog a kenyér, hogy mire megy az a négy igen, mi a privatizáció, és hogy beszálljunk az internetbe arra erős a motiváció.

Kinyílt a vasfüggöny, elért a nyugat, a rosszakra Rint tin tin és Benji is ugat, és KIT motorházán átcsúszva jut el az elkövetőig a TJ Hooker. Parton gepárdok, tengerben sellők a pattogó műmellű vízi mentők, és függetlenül attól, hogy milyen hitet vallasz péntek este mindenkinek belefért a Dallas. Olajkutat ki ás? Sok arra a piás, de stex az van Texasban, ahol Bobbyék basznak az ablakban. Whiskey jéggel Southforkban éjjel-nappal alap, gonosz tervet forral Jockey a cowboy kalap alatt.  

És hogy huginak is rendszeresen eszébe jusson barbiezni sokat segített ezen a vasárnapi Walt Disney! Ez kellett a népnek, mielőtt a hétfőbe lépnek abból töltődjön a lélek, a gyerek a tévébe révedt, azon rajzfilmeket nézett, és nemzedékünk vérnyomása egy csapásra felszaladt, mert Antall József halálakor a Kacsamesék megszakadt.

Felteszem, hogy arra nincs már egyöntetű felelet, mostanában milyen műsort bámulnak a gyerekek, hisz egy szimpla alapcsomagban is elég sok a csatorna, ennek ellenére mégis elkapcsolunk gyakorta, mert minél több a nézhető film, annál nézhetetlenebb, és általában képtelen lekötni a figyelmemet. Pedig a tévéadás valaha egy közös pontot képezett, hát őrzi még az archívum és a kollektív emlékezet.

Komment: Ez amolyan slam-populista költemény, amivel elég sokat dolgoztam. Azt már észrevettem, hogy (nem meglepően) azok a szövegeim jutnak el a legtöbb emberhez, amelyekhez a legtöbben képesek személyesen is kapcsolódni, mert az abban leírtak nekik is jelentenek valamit. A közelmúltban több olyan írást találtam, amely arról a korszakról nosztalgiázik, amikor nem volt (elterjedt itthon) a mobiltelefon, a számítógép, az internet stb., és hogy az 1990 előtt született emberek gyerekkora mennyire más volt, mint a maiaké, mennyivel kevesebb gép vette körül a gyerekeket korábban.

A tévé is egy ilyen téma, hiszen könnyű kontrasztba állítani a mai médiával azt az időszakot, amikor még csak egynéhány tévéadó létezett. Ma számtalan csatorna közül lehet választani, a műsorok (és reklámok) mennyisége sokszorosa annak, mint ami az én gyerekkoromban volt jellemző. Az embernek minél több a választási lehetősége annál többfelé oszlik a figyelem. Az a töménytelen információ, amivel a mai tömegmédia (és az internet) bombáz bennünket, nehezíti azt, hogy szélesebb néprétegek számára közös élményeket nyújtson a tévé. Vannak persze kivételek, mert nyilván egy olimpiát, egy foci vb-t sokan néznek, és lehetnek még olyan események, amelyekre egyszerre többen is kíváncsiak, sőt a valóságshowk is tarolnak, de ez utóbbi elég szomorú is, mert itt a fő szórakozást az primitív viselkedés jelenti. Az is igaz, hogy a Youtube mindennapi használata során is akadnak olyan videók, amelyeket sokan megnéznek, de mivel ilyenekből is rengeteg létezik, ezért szükségszerűen veszítenek az értékükből, tehát a filmek, műsorok inflációját okozza az a töménytelen csatorna, ahonnan (szinte szűrés nélkül) dől az információ, mindig újabbak ütik fel a fejüket, tehát az adatok felhalmozódása zajlik, ezek rendezését pedig ránk bízzák. Mindez a zeneiparra is ugyanúgy jellemző már régóta, többek között ez is okozza annak hanyatlását. Hogy valami optimista gondolattal zárjak, akkor azt tudom még hozzáfűzni, hogy a mennyiség nem megy szükségszerűen a minőség rovására, csupán nehezíti annak kiválasztását, de ettől még ugyanúgy található a szemétdombon is érték, különben miért guberálna bárki is.