Hajléktalan hajlong, a haja bozontban lóg a szemébe, miközben beletúr a szemétbe.

Reggel közterületen kelt fel, ez kelt közfelháborodást az egyébként közönyös lakóközösségben,

Hiszen olyan közel jött, hogy már szinte látni.

Lábán lambadázva téblábolnak a bolhák, tombolva bomlanak a vakarástól,

Ahogy a kormos bőrön tört köröm karistol.  

Lapostetős a feje, rajta tettre kész tetvek tekkeneznek kettesével,

Néha a tökén tekéznek titokban.

Belebolondul, hogy kondul a bele, hiszen tele van ürességgel

Bolognai nem jutott bele, de még sós tészta sem,

Csak a tiszta, nyers nyögés, amit visszanyelt,

És a nyál csorog a nyelőcsövén, azt issza,

Felköhögi, mintha cigányútra ment volna,

Csak hogy üres az a taliga is, amit rajta a cigány tolna,

A kereke is lepergett, amikor letepert egy töppedt tepertőt utoljára,

Azóta nem megy az semerre, se előre, se hátra.     

Hiába tart fent a nép konyhát, ahol karácsonykor még a polgármester is tálalást vállal,

Ott év közben sok a szabály azon túl, hogy "Zabálj, amíg jól nem laksz!"

És aki nem hogy jól, de még rosszul sem lakik sehol, annak a lakó hiába csahol,

Hogy „Takarodj!” Amikor már a takarót utcán tartó trógert is

Büntetni akarja egy karót nyelt hivatali köcsög! 

A csóró addig ott a padon, utána meg a börtönben ücsörög.

Komment: Átfogó magyarázat itt található.