A szavak néha fegyverek, a szavak néha gyógyszerek,

A szavak nekem játékok, és ha játszom, jobbára nyerek.

A szavakból egykönnyen ki nem fogyok, legfeljebb szó-tárat cserélek,

Itt ez a fedeles füzet! Teleírom, ezzel adok magamnak fedezettüzet!

Én nem beképzelek, hanem leképezek, szófoszlányokból arcot fércelek magamnak, amekkorára ráfér, amiért szeret, aki megosztja velem ezt a térfelet. Én nem térdelek, nehogy fölém álljanak, és valamit a számba adjanak, amit magamtól nem vennék be. Ahhoz, hogy szóljak üres száj kell, mert magyar ember teli szájjal nem beszél! Ez nem valami szentbeszéd, amit szembe-szélben szórok szerteszét, hanem kétrét hajtott térkép, szavakba öntve! Én elkalauzollak karöltve.              

A talajt a talpammal koptatom két lábbal, hagyjál engem a ranglétrával, ha azon felmegyek, hiába érem el a felleget, az kifejezéstelenné homályosít. Mert mit ér millió, aki érteni véli!? Köszi! De nincs mit, mert nincs teli félig, hanem tök üres! Itt a földön kövess, közelről! Már ha tudni akarod, mit takar előled el, aki előre eltervezte azt, hogy Te ide lábat be nem teszel. Felejtsd el! A piros pirulát ne vedd el, vagy ha elveszed ne vedd be, vagy ha beveszed, le ne nyeld! Tegyed el a zsebedbe! De vigyázz, hogy anyád ki ne mossa, mert az igazság foltja a ruhát úgy összefogja, hogy azt nem magyarázza ki a porrá lett intelligencia semmilyen hőmérsékleten! Mit gondolsz a császár miért meztelen?

A lámpagyújtást halaszd el, nehogy az alvási mélységgel versenyre kelljen a fény ereje! Ráérsz álmodban válaszokat keresni? Vagy elfelejtetted megérdeklődni, hogy mi elől menekülsz, és hová? Vagy ez önmagáért való futás, csak innen el? Itt a minden egyenlő a semmivel? Amikor minden mindegy, de legyen már valami, jöjjön már valaki, a tablettát a kezedből üsse ki, és pofozzon fel? Az igazságra kiválasztottak, a válaszokat nehogy már kapszulában kapják, abba hogy férne bele? Eleve, mikor kezdődik, és meddig tart a hatás? Mit ír a használati utasítás, mennyi az igazságból a javasolt adagolás?      

Amikor már e kérdéseknél tartasz, na akkor jussak eszedbe! Ne felejts el megkérdezni, mielőtt a bogyót veszed be! Az igazságom én sem kaptam, hanem találtam, ettől az enyém, de jut belőle bőven neked is, csak keresd! Erre gyere! De előre szólok, hogy azt nem én adom, te táncolsz el érte, én csak a lépéseket mutatom!  

Komment: Ezt a kommentárt később csatoltam a szöveghez, mert a szöveg még abban az időszakban született, amikor még nem magyarázgattam a verseimet. Összegezve talán annyit lehetne hozzáfűzni, hogy abszolút igazság híján a tények, események megismerésére és megfelelő értékelésére kell az embernek törekednie. Az, hogy milyen véleményt alakít ki a világról, és milyen értékrend szerint él, az mindenkinek a saját felelőssége, azon túl, hogy a szocializáció természetesen meghatározza ezt, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valaki változzon, vagy változtasson. Nem árt időnként saját magunkkal vitába szállni tesztelve, hogy álláspontjaink mennyire támadhatóak, illetve mennyire védhetőek. Ez természetesen fokozottan igaz az előítéletekre, hiszen azok sok embertől elzárhatnak bennünket, és ráadásul ragályosak, tehát nem feltétlenül szükséges személyes tapasztalat ahhoz, hogy azok rögzüljenek, elég ha a média elégséges hírrel szolgál valamiről. A saját tapasztalat, az önállóan megszerzett alapos ismeret feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember saját utat járjon.