Az idő az telik, vagy múlik, vagy megy? Telik, múlik, vagy megy? Kérdezzük meg az öregeket, ők régebb óta mérik, előbb kezdték. Hogy a múlt mivel telt azt talán követték, lehet hogy nem végig, de élőben látták milyen a történelem. Ők jelen voltak már akkor, mikor mi még távoli jövő, science fiction, negyedik dimenzió, ötödik elem. 

Az óra az siet, vagy késik, eljön, vagy üt? Vajon egy óra ugyanannyi mindenütt? Csak, mert annyiféle van belőle: homokóra, napóra, napelemes kvarcóra, toronyóra, karóra, negyvenöt perc tanóra. Az speciel kevesebb, de talán elég arra, hogy a történelmi korrá öregedés meséjét fogyasztható szeletekre vagdalja vadul, és finomra főzze a nyers tényanyagot a tanár, aki tanít tántoríthatatlanul, annak dacára, hogy a tudás átadása közben mennyi mellé megy abból, és az időről már nem tud a diák, hiába tanul. Még az a kevés is, ami a fejébe bújik, lassanként elillan. Ilyenkor múlik. 

Évek számolásában 2011-nél tartunk, de ennél több a szumma, csak a kereszténység kiharcolta, hogy Jézusnál legyen a nulla. Addig meg minden, ami történt, csak visszaszámlálás volt: fáraók és piramisok, Buddha, Babilon, a görög filozófia, a római jog és az Ószövetségi Sion. A Nekropoliszt felrakodta hét-nyolcezer terrakotta Kínában, kínjában. Ilyenkor telik.

Történelem! Te idős vagy, Te tudod a választ! Ugye nem baj, hogy letegeztelek? Remélem, ezzel nem tetézem az emberiség tetteinek helytelenségét? Te jelenből múltál, élőből holttá, valóból volttá lettél, tétel voltál a tananyagban, totál lényeges lelet. Aztán újra felfedeztek, és divattá éleszt, hogy életet lehel beléd az elkéső ősi képzelet. A maradandó darabokat korukon túllépve is marasztalják, ahogy magasztos értéket ragaszt rájuk az időtlen emlékezet. Ékezetes betűket is ismer már a gépezet, és kétezer után sem törli el a civilizációt a kétszámjegyű rendszer végessége. Nem töri le a jóslatok tévessége azt, aki éppen hátrafelé lépeget a képeken, és a múlást megfordítja visszatekeréssel. Most már az idő digitálisan is mérhető, és adnak hozzá tárhelyet, az pedig kétségtelenül telik, töredezéstől mentesen töltik archív felvételek. Csak legyen mit felvenni, különben az idő kénytelen menni.  

Most van ITT a mi időnk, ha beszélünk róla, még nem kezdjük „bezzeggel” a mondatot, ha alkotással töltjük, megtelik és nem le! Ne múljon nap anélkül, hogy az élet lényegébe bele ne harapjunk, amíg csak van fogunk, mert a fiatalság az tényleg múlik, ez nem is kérdéses. Aztán majd vénségben elégséges, ha pépessé darált és haraphatatlan lényeg lett a végleges. Akkor rágni már úgysem lesz érdemes.

Komment: Az időnk véges. Haladásának érzékelése relatív, múlik a lelki állapoton, az élet ritmusán, a hasznos tevékenységek és eredmények és ébren töltött órák arányán. És a fő kérdés, hogy az idő mit tesz, miközben te mit és mit nem: telik, múlik, vagy megy?