Nem te döntöd el honnan indulsz, csak hogy hová érkezel.

Ha valaki taszít rajtad egyet, legfeljebb az egyensúlyodat veszíted el.

A világ nem borulhat fel, csak fekve minden dőlni látszik,

De attól még a dolgok állnak, csak az állásuk neked nem kedvező!

Ha más helyén nem ültél honnan tudnád azt, milyen onnan a látvány?

Ha másnak terhét nem viselted, nem tudod mit cipel a hátán.

Egy zsákban hordja minden álmát: visszatérőt, rémet, vágyat,

A megfejtés után kutat, ami nincs meg még, de ott lesz valahol.

A szakadék köztünk olyan széles, már nem hallom a hangod.

Innen akkorának látszol, mint az ujjam, nincs is már arcod.

De légvonalban nincs oly távol, a híd hiánya mégis gátol,

Hogy eljussak oda, ahová nem visz semmilyen egyenes út!

Komment: Ez is egy dalszöveg, kész zenei alappal. Az élet megpróbáltatásairól szól, az emberek egymással való időleges viszonyairól, csalódásokról, önigazolásról, eltávolodásról, talpra állásról, értékítéletekről. Alapvetően olyan helyzetekről, amelyek átélése a lélek zavaraihoz vezet, de az ember megerősödve tér vissza ezekből az állapotokból, amikor tényleges sikerül rendet tennie a lelkében.