Az alábbi szöveg méltó pesti válasz a Pécs az Pécsre! Olvassátok! 

Pécsett jártam. Lamentáltam: lementem-e, mint mélybe a lamantin, vagy felmentem, mint menő felmenő, utódaival? A válasz alól felment gps-em, mely a fent, s a lent helyett az útirányhoz forgatja a képeket a térről, s így a délből, mi lent v...an, könnyen lehet leforgatott észak is, hát ez van. S a várost, mind mindig, imádom, így a kabátom mellé szereztem egy pécsi kesztyűt. Ez tyű de jó meleg lesz majd télen, egy kis zseb-Pécs, ha jégen császkálok és csúszkálok, vagy a hóban botladozva kókatag hajnalokon munkába indulok, én tulok. Ha előbb hallom a szót, hogy mi Pécs (ami Pécs), tán nem indulok a másik irányba, mikor a kába csőnő megvágna százötvenre, piára, és azt is észreveszem, min a kávévezérelt pesti turista, a beképzelt, átsiklik. De a szegény szarvas nem maradt pörköletlen, így tudatlan ténferegtem a napos tereken.

De így is láttam, amit kell, ott a Király utcában, az egyébként helyes hely, a Korhely, ahol egy hülye hajú kaja helyett hejehujáról hadart helytelen történetet. Nem sokkal múlt még csütörtök, mikor pár házzal arrébb egy sütőtökleves hozta le nekünk az égről a Michelin-csillagot, és csillogott a szemünk, hogy a billogot, mit a marha tomporába sütöttek, most mi esszük meg, vacsorára. Vagy ebédre. Bár legalább egy pécsinek, ha jól tudom, inkább burger a csalétke.

 
És hogy pihenjek, a zakatoló villamos hangja helyett mint trófea hevert pár méter sínpár. Nyilván régi, s arrébb egy újabb ujj szemléltette a körömhigiéniát, s egy kis piát ha toltam volna, még látom a gigászi antimikotikumot is, mit mellé tett egy körömmentő szervezet.
Este a Hunyadin hunytam, fölöttem lengedezett Baranya legszebbik toronya, de legmagasabb mindenképp, s a Tesconak hála, volt mit ennünk is vacsorára. Majd hazajöttünk, s én lelkesen kerestem mi Pécs, hisz bíztattak elegen, hogy nézzem, miközben a kávémba csurgattam a mézem. És most már tudom, mert kiképeztek, és csak úgy dúdolom, és nem lep meg: Pécs az Pécs.

De Pest az Pest. S ha a távtartózkodás során úgy alakult, hogy a nyál nyele túl hosszúra nyúlt, s elszakadva az ajkaktól pécsi földre hullt, hát vizsgáljuk meg azt a hat font pofont. De tudd: Pesthez közelebb van Tokyo, a karate fővárosa, ami tök jó, mert eszerint a küzdelemnek te leszel a hátrányosa. Alantas azt hinni, hogy a pesti bunkó, bár nincs mindegyikünknél kis manikűrolló, s köztünk is van, aki a harcsához azt a kést használja, amit a szárcsához. S nem csak ételét, de a Traviata harmadik tételét is rosszul fújja, s hiába bújja a könyveket, Schrödinger nem inger neki egyáltalán.

De mit védem én a Duna túlpartját, biztos van más, aki fogja pártját, részemről ha szekerem kormánykerekét tekerem, s beakad a könyököm, ami szól, budai duda, s ilyenből kapja az éltető tejet apja kicsi fia. A Várban várom a párom, s a várromok között sétálva nézünk fel mosolyogva a Normafára, vagy le a Dunára, esetleg vízszintesen a Halász-bástyára.
Jövünk még az utcátokba, s megvitatjuk, Pécs-e Pécs, Pest-e Pest, vagy Buda-e Buda, s ha nem érnél oda, mert pörkölődik valami fontos, pont most, hát megvárunk, és együtt abálunk, mondjuk egy kiló krumplit.

Csanády Miklós "Mikó" 2011.11.02