Első osztályban kitörtem a Máté Juli fogát a jegeskólával.

Én tényleg csak jót akartam! Egy kicsit rásegíteni,

Hogy a palack fenekén ragadt jégkásából is jusson elég neki,

Ezért csaptam az üvegre, amikor inni próbált belőle.

Ha el is jutott a szájába az a fagyott kóla,

A törött tejfogdarabokkal együtt biztosan kiköpte.

Szerencsére maradandó károsodás nem érte,

Pont tavaly láttam a Rockmaratonon, a fogai szépek,

És közben eltelt közel 25 év.  

Általános iskolában mi, srácok bandába verődtünk,

Lányokat kergettünk, futottak előlünk sikongatva, vihorászva tanárokhoz,

Azok is lássák, hogy a fiúk milyen csúnyán, de azért vagányul rosszak.

Nyári táborokba tartó vonatokon köpködtünk ki az ablakon,

Megsoroztuk mackósajttal a tisztelgő baktert,

Amíg a szerelvény az állomáson haladt át!

Megpörgettük a kalauz fején a sapkát.

Hú, nagyon ideges lett, beköpött Piri néninek,

És már a Fenyves-Alsón leszállásnál büntetésben voltunk.

A tábori ágyakra golyóstollal faszt karcoltunk,

Holott a punci érdekelt már akkoriban is,

Csak azt nehezebb volt lerajzolni.

Éjjel a csajokhoz átszöktünk, "beszélgetni" a paplan alatt szorosan

Azon a rozoga emeletes ágyon.

Nyugi, nem volt semmi, de ott még az a semmi is valami volt nekünk.

Később is rosszalkodtam, kamaszkorban,

Nem részletezem a dolgot, elég az hozzá, 

Hogy azokról a balhékról már főleg az ital tehet,

Meg azok a csaposok, akik tizennyolc alattiaknak piát adnak el,

Meg a társadalom, hogy szeszfogyasztással szemben extratoleráns,

És ezzel párhuzamosan azon csodálkozik,

Hogy ennyi alkoholista van Magyarországon.

Ilyenkor ne lepődjünk meg,

Ha egy 15 éves gyerek levizel egy balatoni nyaralóban egy Yamaha szintetizátort,

Amin mellesleg a haverjának az öregapja szokta

A vasárnapi misén a nyugdíjas kórust kísérni.

Még jó, hogy nem volt áram alatt a hangszer.  

Egyre régebbre kell már visszagondolnom, ha gyerekkori emlékeket keresek.

Azóta egyébként egész jól kifejlett a lelkiismeretem,

Bár továbbra is csinálok néha hülyeségeket.

Ma már a saját gyerekem rosszalkodását figyelem és hiába mondom,

Hogy mit szabad és mit nem, harminc év bölcsessége ugyanúgy nem ér semmit,

Mint ahogy az én elődeimé sem volt elég ahhoz, hogy az itt leírtakat elkerüljük.

De legalább egy ilyen versnél nagyobb baj nem származott belőle.  

Komment: Ez a szöveg egy különleges alkalomra készült, amely a pécsi Faág Baráti Kör és Závada "Újonc" Péter fúziójából alakult ki. A Faág hátrányos helyzetű, főleg állami gondozott gyerekekkel foglalkozik. Többek közt szabadidős programokat kínál, táboroztat, közösséget épít, egyéni képességek fejlesztését tűzi ki célul. Peti eljött a gyerekekhez három napra aminek a végére elő kellett állniuk egy hang és képfelvétellel, illetve egy kisebb műsorral, ami a projektet zárja. Ennek helyszíne a Trafik volt. Hetekkel korábban már értesültem róla, hogy lesz ez a projekt, és hogy ha kedvem van, valami módon részt tudok venni benne. El is látogattunk az első napon Fata Danival együtt a Faágba, de ténylegesen nem tudtunk belefolyni a munkába, ahogy ezt ott a helyszínen észrevettük. Azt viszont láttam, hogy Peti jól szót értett a gyerekekkel, ez szimpatikus volt nekem, de nyilván másnak is az lett volna. A gyerekekkel elkezdett egy szöveget írni, ami az ő kis történetieket, csínytevéseiket foglalja össze, ez engem ott a helyszínen megihletett, és ebből lett ez a szöveg.