Ma carpe diemet szajkóznak napragadozók,

Eközben meglopják magukat, színlelve az életet

Ahogy az idő is el, sörrel úgy telnek meg a forró fejek,

Esemény utáni tabletták törölnek táblára odahányt élményeket,

Az éjszaka után pedig nem marad más, csak kérdőjelek.

Bezzeg mikor még rendszereket döntött meg az akarat,

Mikor a szabadságvágy nekifutásból törte át a falakat,

Akkoriban a zene volt a fegyver, és az eskü, ami felavat,

Érezték is azt, hogy ez küldetés, nem csupán feladat, 

Mert a népet tüzelni kell, és a ROCK FŰTŐÉRTÉKE A LEGMAGASABB!

Komment: Ez a szöveg csupán azért jelentős a számomra, mert a 2011-es Rockmaratonra írtam. Ez így nem tűnik különösebben nagy számnak, viszont ezzel a verssel kezdtem neki újra a rendszeres versírásnak, és ezzel kezdődött meg az a korszak, ami a mai napig tart, amelyben az írás folyamatos tevékenységgé vált. 

A szöveg egyébként a lázadásról szól, illetve hogy arra egyáltalán milyen lehetőség van manapság. Természetesen vannak ennek formái, de a rockzene, mint olyan már nem tartozik ide, hiszen a zene mozgalomból iparággá süllyedt, amelyben az egyes szubkultúrák ágai csupán termékcsomagok. Attól még lázadónak gondolhatja magát valaki a rockerségéből kifolyólag, viszont önmagában a rockzene identitáskifejező elemeinek magunkra aggatásával, koncert- és fesztivállátogatással még nem rengetjük meg a homályos ellenpontnak definiált "rendszer" alapjait. Utóbbiak nem számítanak cselekvésnek, csupán a létezés bizonyítására szolgálnak, a lázadás tevőleges, tudatos és tervszerű, amelynek célja és következménye a társadalmi változás. Szerintem.