Direkt kérdés: Minek vagy Te a produktuma? A környezetnek, vagy a változásnak, vagy mindkettőnek, vagy a médiának? Van ez a külvilág, ami a fejeden dörömböl: hogy „van itt valaki”? És itt hangsúly a „valakin” van. Jó kérdés, mi?
Szóval akkor, mit gondolsz magadról, vagy mit akarsz, hogy gondoljanak? Az vagy, aki lettél, ja! De mitől lettél az, aki vagy? Vagy akinek látszol a felszínen, és van az alatt valaki más, akit csak kevesen ismernek, sőt még te se talán?
Ki vagy te olyankor, amikor tényleg te vagy? Amikor kijelentkeztél minden szerepedből, és bemutatnád saját magad, akkor mit mondanál? Kinek vagy a kicsodája? Honnan és mióta? Miben hiszel, merre tartasz? A vágyad mi volna? Vágd a sarokba a katalógusokat, gyere ki a sapkatakarásból és becsülettel, őszintén fejből nyomjál „ki vagy?” kérdésre egyenes választ! Nem könnyű, ugye? Jobb, hogy most én beszélek, mintha neked kellene.
Várjál, kicsit segítek: magyar vagy? És melyik fajta, a hazafi, vagy a hazai? Pesti, vagy vidéki? Bennszülött, vagy jövevény? Mész, vagy maradsz? Elmégy, mert itt már semmi sincsen? Talán abban lehet igazad, hogy az ember, ha szerencsét próbálni indul, az egyet jelent azzal, hogy mindezt otthon nem találja, és azt hiszi, hogy valahol várja valami kincs a föld alá elásva. Vagy a kincs pont te lennél, magadat kutatod, és amíg identitás után mindent tűvé teszel, időközben kiderül, hogy nem vagy más, mint maga a keresés, és úgy leszel, mint a Nils Holgerson, aki már annyit repkedett, hogy származási helyének is Márton ludat nevezi meg?
Maradjál már, de most tényleg! Gondolkodj azon, hogy ide mi, vagy ki köt téged! És mi maradna belőled, ha innen lelépnél, hogy mennyire fontos a gyökér, amit így kitépnél az anyaföldből. És nem kizárt, hogy az többé igazán már sehová nem kapaszkodik, de ahonnan eredt, ott húzódott egykor a mára kihűlt helyed. Mindez persze nem ad kimerítő választ arra, ki vagy, csak egy kicsit segít abban, hogy megfogalmazd magad.
Komment: 2012.05.18-án Százhalombattán a BattArt 2012 elnevezésű összeművészeti fesztiválon vettem részt, pompás slammer társasággal együtt. A fesztivál igen lelkes főszervezője Anikó, a még a Pilvakeren hívott meg minket, és mindkét nap biztosított fellépési lehetőséget. Pénteken verseny keretében villogtunk, ahol a megadott téma nem meglepő módon Százhalombatta volt. Mivel korábban megígértük, hogy még a fesztivál előtt látogatást teszünk a városban és kicsit magunkba szívjuk a helyi levegőt, még május elsején tettünk ott villámlátogatást, ami sajnos ahhoz túl rövid volt, hogy ebből mély benyomásokat szerezzek. Anikóval mondta, hogy valami olyasmire gondolt, mint a Pécs az Pécs, ami kicsit nehéz kérés, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha szerelmes verset kellene írnom egy olyan nőhöz, akit egyszer láttam, úgy hogy közben feleségem van, akibe viszont tényleg szerelemes vagyok. Az ilyen vers nem volna hiteles tőlem, így aztán néhány ugrással távolabb kötöttem ki, és elkezdtem boncolgatni az identitás és a születési hely, illetve lakóhely közötti kapcsolatot. Hogy mennyire válik részünkké az a hely, ahol a gyerekkorunkat, a fiatalságunkat, vagy életünk egy meghatározó szakaszát töltjük, és milyen fontos kapaszkodót jelent, ha az ember tudja, hol van az otthona, ami nem jelent feltétlenül egyet a bejelentett lakcímmel.
Miután két napot eltöltöttem Battán és príma arcokat ismertem meg a helyi közösségből, akik bár nincsenek sokan, de amint érzékeltem összetartóak, és nagyon szeretik a lakóhelyüket, most már talán tudnék kifejezetten Battai verset írni, csak most sajnos időm nincs rá. Reméljük majd jövőre ugyanott! Köszönöm az elmúlt hétvégét mindenkinek, aki részt vett benne!
