Ezt a szövegemet szeretem a legjobban. Mégis levettem innét. Valamiért. Ezt is hallgassátok csak élőben, vagy itt a fenti videón. Igazán remélem, hogy majd viszontlátjátok nemsokára.

Komment: Ez a vers a Margó Fesztivál keretei között megrendezett "Kedvencek Temetője" Slam Poetry versenyre készült. A feladat 8 olyan költő bármely művének továbbgondolása, feldolgozása volt, akik "évfordulósok", azaz a születésük, illetve haláluk óta eltelt idő tízzel osztható. Egy darabig gondolkodtam, hogy mit is válasszak. Emmácskának már sok dalt írtam, de verset róla és neki egyszerre még soha. Nem mellékes, hogy verseny lévén, már egyszer nyerni is szerettem volna, ahhoz nem árt jó verset vinni, amit elő is tudok adni úgy, hogy annak hatása legyen, mert hiszen a hatás az, ami a pontokat meghatározza ebben az egyébként elég szubjektív és egyben versengő műfajban. Ehhez olyan téma szükségeltetik, amely bennem mélyen élő érzelmekből táplálkozik, hiszen az már szinte készen is van, csak meg kell fogalmazni megfelelően, de a forrása adott és bőséges. Az apaság az én életemben rendkívül meghatározó, erre nem olyan nehéz rájönni a blogom elnevezéséből sem. Ez egy visszafordíthatatlan helyzet, hiszen egy szülő örökre szülő marad, bármi is történjen, így az apaság az identitástudatomban is állandó, és eltörölhetetlen. Ezért végül Juhász Gyula Anna Örök című versét választottam, amit kicsit megtükröztem és a fenti szöveg alakult ki belőle.

A vers egyébként a döntőbe juttatott, ott elmondtam még egy verset (Rákenroll), amit később közlök, és végül sikerült begyűjtenem életem első győzelmét. 

Köszönöm ezt az élményt minden szervezőnek, résztvevőnek, minden barátomnak, aki eljött megnézni, és mindenki másnak is, aki ott volt és meghallgatott! Természetesen legjobban Emmácskának és édesanyjának, Gabikának vagyok hálás, ha már ennél a versnél tartunk!