Egy napon születtünk, Sándor a vándorszínész és én, a verselő vitéz. Én Pécsen, ő Kiskőrösön, és mindkettőnket Mária szült, mint Jézust, csak ő egy héttel előttünk ünnepli. Csináltunk egy zenekart, igazi power trio-t, Jézus lett a frontember, hisz ő volt a torok, mi meg a latorok, és bömbölt a rock! Majd fotót is mutatok, kemény nagyon, ahogy ott feszítünk a koponyahegyen, Jézus középen, Sándor jobb oldalon, én a balon. Sándor látogatott egy táltost, namármost attól volt a lila köd, hozott is egy kilóval belőle, megtekertünk több ezer cigit előre. Egyszer egy koncert után Sándoréknál aludtunk, ott laktak a falun túl, és ahogy feléjük haladtunk a Sanyi egész úton azon gondolkodott, hogy szólítsa az édesanyját, aki ébren várni szokott, amíg ő haza nem ér. Pedig aztán Sándor olyan gyerek volt, aki az Alföldön otthonosan mozog, éjjel csukott szemmel jár, mégis lát, a pusztára télen is kiment, de az evangélisták csak arról írtak, amikor Jézust érte ott a megkísértés, ő meg beintett a sátánnak, ami nem kis sértés! Aztán elkapták, és hasonló rímekkel kínozták mítosszá, mint hogy „Te vagy a Mikulás? Akkor mutasd, mit hoztál!”.  Pedig ő a Jézuska volt, nem a Mikulás, és simán tűrte a szapulást, mert elég kemény és toleráns, mint aki pacsizik egy kolerással. Pilátus meg gyorsan elítélte, hogy időben odaérjen pilatesre, Jézusnak így lett priusza, de híre ment világ szerte. A banda sajnos nem volt hosszú életű, mert Jézus elszállt magától, nekünk meg ott maradt a fű. Elszívtuk és láttuk, amint az ég fele tart, kitárt karral Istenre váltja a zenekart, negyven nappal azután, hogy a szeretetbe belehalt. Sándor meg a szabadságért adta az életét, de ennél többet nem mondhatok, mert a nyomozás ma is tart. Én meg még tartom magam, amint azt láthatjátok, Lila Köd ködmönben kincset keresek, időnként találok, és akkor a színpadra felállok, mint slammer, vagy mint rocker, mint Sándor akkor egyszer a Pilvaxban, vagy mint Jézus a hegyen. Törekszem, hogy a szavaimnak súlya is legyen!

Komment: Ez a szöveg a "Lila Köd" témában feldobott labda lecsapása, ugyanis volt egy slam poetry est, aminek ez volt a témája, és egészen véletlenül pont a Lila Köd nevű könyves kávézó adott otthont a rendezvénynek. A lila köd nem éppen a józan realizmust juttatja az ember eszébe általában, hiszen a köd valójában nem is lila. Hallottam viszont arról, hogy állítólag egy cannabis fajtának is ez a neve, illetve angolul "purple haze". Az e témában tájékozottak elbeszélései alapján azt feltételezem, hogy cigaretta formában, füst belélegzésével fogyasztják el, és ilyenkor mindenféle furcsa vízióik támadnak. Ezt elképzelve született ez a slam szöveg.

Petőfi Sándor szilveszterkor született, mint ahogyan én is, Jézus meg köztudottan karácsonykor. Itt indul a történet, a többit hadd ne magyarázzam.