Papírra vetett gondolat, mint partra vetett hal 
Haldoklik, nem segít rajta már haldoki sem.
Paplakból kapott laptoppal e-pap adja fel az utolsó kenetet,
Így ken netet a rút terek zsinórnélküliségébe.

A papírt már a tapír is tiporja,
Porított ropit repít rá titokba’,
Álcázza Nívópálcának
Hívószáma hazájának nulla
Szája mázas szélén zászlajának szálai szállnak,
Vagy állnak, és a világ lobog körötte,
Ez meg csak kerítő körítés,
Jelentés mögötte annyi, hogy a papírnak is.

Komment: Tengler Gergely (TG) barátomnak ma van a születésnapja, 28 éves. Bár este találkozunk ez alkalomból, de itt is boldog születésnapot kívánok neki ezzel a bejegyzéssel, mert az ilyen köszöntést stílusosnak találom, és egy kicsit írok róla, hogy jobban megismerjétek ezt a nagyon sajátságos figurát.

TG létezésével először 2011 márciusában szembesültem, amikor életem első slam poetry eseményén, az Est Caféban láttam verselni. Verseny volt, amit ő nyert. Elmondta az Üvegvágóhidat, és egyes szavai még napokig a fülemben csapódtak faltól falig. Legközelebb a Rockmaratonon találkoztunk (Gyula-slamen), a barátságunkat én innen datálom. Bár soha nem osztott nekem észt, nem adott tanácsokat, nem dumált bele a verseimbe, mégis egyfajta mentorszerepet játszott az indulásomkor pusztán azzal, hogy biztatott, és hívott eseményekre. Érdekes belegondolni, hogy még alig egy éve ismerjük egymást, mert olyan érzésem van, mintha ez sokkal régebb óta tartana, igaz töménytelen dolog történt az elmúlt egy évben, sok közös fellépésünk volt és rengeteg időt töltöttünk együtt, ami mind erősen hozzájárult ahhoz, hogy a slam poetry engem ennyire beszippantott.

TG személyisége és verselési stílusa nagyon különleges. Azt szoktam mondani, hogy ebben a közegben övé a "sámánszerep". A fenti vers egyfajta stílusparódiának készült, tavaly szeptember elején, amelyben megpróbáltam utánozni TG verseit, mert jellemző rájuk a ritmikus szójáték, az anagrammák, és a földtől teljesen elrugaszkodott képek használata. A slam poetry berkein belül ő nem sorolható a közérthető, illetve populáris kategóriába, szavainak követése koncentrációt kíván, viszont olyan pszichedelikus versei vannak, hogy az ember már a hallgatásba beleszédül. Két napja verseltünk együtt Pécsett a Szoba nevű, nagyon aranyos kis kocsmában, ahol mivel szűk helyen léptünk fel, jól láttam az emberek tekintetét, miközben TG szavalt. Láttam, hogy igyekeznek követni, de olyan képeket kellett előhúzniuk a fejükből a képzelőerejük próbára tételével, hogy sokszor nehézséget okozott nekik a megadott idő alatt leképezni a hallottakat. Az ő verseit megérteni még olvasva is energiaigényes feladat, viszont előadásmódja lendületes és ötletes, hangszíne és hanghordozása is azonnal felismerhető, mint ahogy a versei is. Én egy sorából meg tudom mondani, hogy azt a szöveget ő írta. Ha valaki valaha látta őt úgy, hogy oda is figyelt rá biztos, hogy megjegyzi magának, mint ahogyan én is azonnal megjegyeztem. Már az egész kinézete olyan, hogy azzal felkelti a figyelmet: sűrű vöröses göndör rőzse, hosszú karok és lábak egyre jobban kivarrva, apránként kisebb tetkókkal, időnként elég impulzívan. Már azon is humorizáltam, hogy innen nincs messze, hogy telefonszámokat, vagy címeket varrat magára valahová.

Meghökkentő és merész dolgokra képes előadás közben, nem riad vissza az ordítástól, láttam már olyat is, hogy megvágja magát a színpadon, persze a szimbolika kedvéért, és a legtöbbször készül valami szuvenírrel (kenyér, borotvapenge :), CD stb.), hogy kedveskedjen a közönségnek. Nagyon pozitív figura, tele szeretettel, és úgy veszem észre, hogy az irigység hiányzik belőle, ami ritka a "művészvilágban".

Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen barátra találtam, és kívánok neki még sok boldog születésnapot!