Fertőző hitek ítélete sírba vitte az elveket, szavakat szájakba adhat, fülekből elvehet. Önállót gondolni képtelen a bizonyságot keresve, azt egy jelben lelte meg, és elhantolt tanokat előásva támasztják fel a holtakat, ahogy beléjük erényt oltanak érdekek. Fényre zsugorodó felfogások pupillákba rakják le petéiket, tűzfészek szívekből a harag kikel, aki nem vágyik az eretnek szerepre, annak egyénileg vélekedni nem éri meg, hisz azt az átlag nem érti, és kevés, kinek a belátását eléri ez. Két végén égő gyertyával megvilágítás fénye csöppen a gondokat borító szőnyegre, amely a lényeget takarja, de a vászonra fölfestett tények árnyékharcáról a hír csak közvetve kerül elénk. És ahogy a viasz nehéz könnycseppként csíkban földet ér, úgy lesz síkban felszabdalt föld e tér.    

Komment: Ennek a versnek a kommentárja előbb készült el, mint maga a vers, ugyanis egy publicisztikában már megfogalmaztam. Erről ennyit.